Versenyek - legfrissebb

Egyetértetek-e velem vagy sem, de szerintem ez az év eddigi legjobb ezres tornája, soha jobbat nem is kívánok, na meg persze rosszabbat se. Vannak rossz meccsek is, vannak nagyon sima meccsek is, és vannak bizony nagyon jó, emlékezetes meccsek is. A mai Nadal - Berdych meccs simán megütötte a tegnapi színvonalat, és nem úgy néz ki, hogy ennél sok rosszabb meccs lesz, ha egyáltalán.

Rafa ismét bebizonyította, hogy salakon ő a Jani, és ha megnyeri a tornát, amire jó esélye van, akkor visszaveszi Federertől a világranglista második helyét. Ellenkező esetben pedig nem.

Donnie ismét beszámol nekünk a tornán történtekről, és csak reménykedhetünk, hogy egyszer mi is élőben láthatjuk ŐKET.

Bár a cím jelen esetben Fedre vonatkozik, tessék szíves lenni, általános érvényűként kezelni! A tervezgetések, a rekordok és a ranglistapontok számolgatása közben bizony hajlamosak vagyunk (voltunk) elfeledkezni a lényegről. Roger Federer és Juan Carlos Ferrero voltak olyan kedvesek, és emlékeztettek minket, miért is nézünk teniszt, és lejátszották az év legjobb meccsét, legalább is ami a két nyert szettre menőket illeti. A többiből is csak az AO döntő múlja felül a mai mérkőzést.

Federer néha olyan isten volt a pályán, mintha hat évvel korábban lenne. Ferreronál ez a szám közelített a kilenchez. Leírni a meccset nem nagyon lehet. Aki nem látta, nézze meg, de vigyázzon, mert össze fogja csinálni magát.

Ha elmentek orvoshoz, ne higgyetek neki, nem májelégtelenségtől sárga még a szemfehérjétek is, az irigységtől sárgult be, ugyanis donnie a helyszínen követhette az eseményeket Rómában, ahol ma a harmadik körös meccseket játszották le. Félig még kómában volt a meccstől amikor hazaért, de azért be tud nekünk számolni. Át is adom neki a szót.

A címben megjelölt személy nem más, mint donnie, a Heyho egyik mázlista kommentelője, akit mindenki nagyon irigyel, mivel Rómában, a jelenleg futó ezresversenyen tartózkodik egy hetijeggyel a birtokában. Donnie szerdán a második körös meccseket láthatta, és este velünk is megosztotta élményeit, át is adom neki a szót.

Hazaértem, éljen. Vikát nem vártuk meg, marha hideg van :).Téli kabátot meg nem hoztunk. Úgyhogy inkább vacsizni mentünk.

Mi volt ma?

Ez most kifejezetten a bugyikra vonatkozik, mert az nem normális dolog, hogy a tavalyi Djokovicéhoz hasonló szezont produkáló, önbizalomtól duzzadó, (elvileg) csúcsformában lévő világelső, Victoria Azarenka összesen négy játékra volt jó Serena Williams ellen.

A végéhez közeledik az első salakos torna, amit nem vörös, zöld, szürke vagy gesztenyebarna borításon játszanak. Ma lejátszották az elődöntőket, és a korábbi fordulókkal ellentétben teljes győzelmet aratott a papírforma. A lányok kezdték.

Ion Ţiriac gondolt egyet, és átfestette Madrid salakját kékre. Miért is ne?

Olyan egyszerűen kiszámítható, előre megjósolható volt eddig az év: Andy Murray kiesik az első körben, ha ezres tornáról van szó, Grand Slamen újra és újra reményt kelt a brit nemzetben, Roger Federer különösebb gond nélkül jut túl az első körökön, majd Nostredamus sem tudná megjósolni, hogy a tornák végén éppen melyik Roger Federer fog a pályára lépni, Rafael Nadal dolgozik, dolgozik, döntőbe jut, és kikap, Novak Djokovic pedig megnyer mindent.

Néha feltűnik Jo-Wilfried Tsonga és megveri Fedet, Mardy Fish keblére öleli a legmagasabban rangsorolt amerikai teniszező státuszt, és karrierje legszebb napjait éli, Robin Söderling többet sérült, mint amennyi időt a pályán tölt, Juan Martin Del Potro pedig szemünk előtt igazolja Fed azon, évekkel ezelőtt tett kijelentését, hogy a jelenlegi férfi teniszmezőnyben három hónap a határ. Azon felül már szinte lehetetlen visszajönni.

Az ember természetének alapeleme a kiszámíthatóságra törekvés, így július végére mindenki elfogadta a fenti állításokat alapigazságokként, és beletörődött abba, hogy ez egy ilyen év lesz.

De mindnyájan tisztában vagyunk azzal is, hogy a tenisz az a sport, ahol az alapigazságok élettartama legfeljeb néhány hónapra szól, így azon sem lepődött meg senki sem, hogy a US Openre felvezető tornák elkezdtek felkészíteni minket arra, hogy hamarosan újabb alapigazságokat teszünk meg sorvezetőnek.

Befejeződött az év első ezres tornája, így itt az ideje, hogy számvetést készítsünk: mit is árult el nekünk ez az egy hét?

Ha férfi tenisz, akkor jelen pillanatban nem kezdhetünk mással, mint a frissen világranglista második Novak Djokoviccsal. Novak valahol tavaly az amerikai keménypályás szezon környékén gondolt egyet, és úgy döntött, itt az ideje végre felnőni. Tehetségben sosem volt kérdés, hogy mire is vihetné, a feje, a hozzáállása és a mentalitása viszont sokáig kérdésessé tették, hogy mennyi is lesz végül az annyi.

Néhányan megint generációváltásról beszélnek. Nem értem. Nem kell 3 évig a CERN-ben (hajrá EU) atomokat ütköztetni, hogy belássuk: a 30. évében járó Roger Federer nem tud visszamenni az időben. Pályafutásának utolsó szakaszát igazán gyönyörűen menedzselte eddig. Amíg komoly tényező egy Grand Slam tornán pályán a helye! Aztán meg nem. De mi köze ehhez a világranglistán alatta lévőket Google mapen kereső Rafael Nadalnak? Aki pedig azt hiszi, hogy Rafát az Ausztráliában történtek megtörik az pontosan olyan hülye, mint a vereségét követő sajtótájékoztatón megjelent újságírók.

Egyetlen dologban látok generációváltást: a Head idén kihozott fejlesztéseiben.