stanislas wawrinka

Bár a cím jelen esetben Fedre vonatkozik, tessék szíves lenni, általános érvényűként kezelni! A tervezgetések, a rekordok és a ranglistapontok számolgatása közben bizony hajlamosak vagyunk (voltunk) elfeledkezni a lényegről. Roger Federer és Juan Carlos Ferrero voltak olyan kedvesek, és emlékeztettek minket, miért is nézünk teniszt, és lejátszották az év legjobb meccsét, legalább is ami a két nyert szettre menőket illeti. A többiből is csak az AO döntő múlja felül a mai mérkőzést.

Federer néha olyan isten volt a pályán, mintha hat évvel korábban lenne. Ferreronál ez a szám közelített a kilenchez. Leírni a meccset nem nagyon lehet. Aki nem látta, nézze meg, de vigyázzon, mert össze fogja csinálni magát.

Ha elmentek orvoshoz, ne higgyetek neki, nem májelégtelenségtől sárga még a szemfehérjétek is, az irigységtől sárgult be, ugyanis donnie a helyszínen követhette az eseményeket Rómában, ahol ma a harmadik körös meccseket játszották le. Félig még kómában volt a meccstől amikor hazaért, de azért be tud nekünk számolni. Át is adom neki a szót.

Minden Grand Slam kezdetén veszek egy mély levegőt, és arra gondolok, hogy mennyi meccs, mennyi óra, mennyi érzés áll előttünk. És a tudat, hogy bármi megtörténhet, hiszen még nem történt meg semmi sem.

Aztán azt veszem észre, hogy néhány napja még egyre reménytelenebb harcot folytatva próbáltam kiszűrni, melyek azok a meccsek, amikről írni kellene, de kimaradt ez is, és még ott van az is, most viszont alig van néhány név, és alig van néhány meccs.

Nem sok idő az a két hét.

A lányok ismét kikövetelték maguknak, hogy a fiúk előtt foglalkozzunk velük, bár kivételesen alighanem lemondtak volna erről a megtiszteltetésről.

De nincs mit tenni, egyelőre a női szakág vállalta magára a meglepetések biztosítását, újabb két kiemelttől, sőt, nyerésre esélyestől vettünk búcsút a harmadik körben.

Csak úgy száguldanak a napok a kivételesen emberi hőmérsékletű Melbourne-ben, immár a második kört is magunk mögött tudhatjuk, sőt, az alsó ág a harmadik körön is túl van. 

Az elmúlt napokban volt ugyan egy-két izgalmas meccs, a végeredmények azonban nagyjából az előzetes várakozásoknak megfelelően alakultak, és az esélyesek döntő többsége szépen, lassan araszolgat a második hét felé.

A hétvégén megtudhattuk, kik az idei év első győztesei, örülhettünk egy váratlan magyar sikernek, Svájc erősen kezdett, valamint kaptunk egy üzenettel felérő győzelmet is Északtól.

Kezdjük azzal a tornagyőztessel, aki a hétvége legnagyobb meglepetését okozta.

Véget ért a GS szezon, de ez nem jelenti azt, hogy a tenisz-szezon is befejeződött volna: ugyan a US Open és az Australian Open közötti időszak csak az igazi teniszőrültek számára létezik, de mivel ezen a blogon csak ilyenek vannak, így az élet és a blog is halad tovább.

A hétvégén rögtön nagyszabású eseményekkel vette kezdetét a Láthatatlan Negyedév: Davis Kupa fordulót rendeztek szerte a világban.

Nagyon a végéhez közeledik az Open, így ma már mindössze két egyéni meccs lesz, viszont most páros meccsek nézésére is nyílik lehetőség. Streamen.

Ma a férfiaknál a felső ág is túlesik a negyedik körön, így a nap végére kialakul az utolsó nyolc teljes mezőnye, míg a lányoknál már az elődöntőbe kerülés a tét.

A mai nap hőse egyértelműen Andy Murray.
A nyakas skót két szett és break hátrányból fordított Richard Gasquet ellen.

Ha nem is hivatalos ATP-tornáról van szó, Nadal visszatérése egyértelmű és örömteli.