rafael nadal

Újabb GS végjáték és újra a világranglista első négy helyezettje kapta meg a lehetőséget arra, hogy bajnok lehessen vasárnap. Csakúgy, mint az elmúlt négy GS-ből háromszor, és csak egy Feden múlt, hogy nem volt meg a tökéletes négyes mind a négy alkalommal.

A mostani AO-n a világranglista éllovasai összesen három szettet veszítettek, Novak Djokovic, Rafael Nadal, Andy Murray egyet-egyet, Roger Federer egyet sem. A mezőny mostanra nyíltan beszél arról, hogy mekkora a szakadék a top 4 és a többiek között, de nem úgy tűnik, mintha titokban arra készülnének, hogy tesznek ez ellen.

Pici  segít  nekünk eligazodni abban, hogy mit is csináltak a férfi teniszezőink az év első Grand Slam tornájának első hetében, és gyorstalpalóval felhoz mindenkit, aki esetleg lemaradt volna egy-két mozzanatról.

A lányokkal, ha az égiek és a főnökeim  is úgy akarják, én jövök holnap, addig is nézzük, Pici  hogyan látta, miként alakultak az erőviszonyok  a férfiaknál a torna kezdetén. 

Hűvös, esős felvezető hét volt Melbourne-ben, holnapra viszont 31 fokot jósolnak, így talán napot is látunk végre. Igen, hétfő hajnalban kezdődik az év első Grand Slam tornája.

A felkészülés hetei sok izgalmat nem hoztak, ugyanakkor egy-két kellemetlen hírt, és néhány reményt keltőt igen.

Nem tudom, hogy ki mennyire érzi felkészültnek magát, de itt az új szezon, Doha, Brisbane, Chennai, Sydney, Auckland és a Hopman Kupa kínálnak lehetőséget az Ausztrál Openre történő felhangolódásra, a teniszezőknek és nekünk is.

Rafael Nadal és Roger Federer a szokásoknak megfelelően Dohában kezdenek, gyertyafény mellett köszöntötték az új évet, Rafának egyébként a válla, míg Fednek az arca bibis, de ettől függetlenül nagyon készültek az új évre, Rafa új ütővel próbálkozik, míg Fed kínaiul tanul és reményei szerint az arabot is hamarosan elkezdi.

Hosszú évek teltek el úgy a férfi tenisz világában, hogy annak élmezőnye négy emberről szól, néha egy-egy bevillanó, az állóvizet kicsit megkavaró, majd eltűnő játékossal színesítve. Nem volt ez másként idén sem, a hangsúlyok változnak ugyan, hiszen az évek pörögnek, a történetszálak újabb fordulatokat vesznek, mindig jönnek újabb kérdések és válaszok, de a végelszámolásnál ugyanazt a négy nevet olvashatjuk.

Idén, ha lehet még erősebb volt ennek a négy embernek a dominanciája, mint korábban, az összes GS, az összes ezres torna és a Mesterek Tornája is köztük oszlott meg, miként a világranglista első négy helye is az övék volt. Most nem volt egy Juan Martin Del Potro, Robin Söderling, vagy Fernando Verdasco. Az egyetlen, aki legközelebb jutott az "egy pillanatra sikerült" státuszhoz, az Jo-Wilfried Tsonga volt, de igazán kiugró eredményt végül ő sem tudott elérni.

Nem véletlen, hogy így alakult az év, hiszen a négy teniszezőből három olyan életszakaszban van, amelyet a teniszezőknél a legjobb kornak tartanak, a negyedik pedig külön fogalom.

Pici  összefoglalta nekünk az eddig a tornán történteket, és őszintén bízik benne, hogy a Rafa/Fed fanok nem fogják nagyon szétszedni miatta. 

Ebben én is nagyon bízom, mert Picit szeretjük, különösen én, szóval nézzük, hogyan látta ő a WTF első három napját.

Éjfélt üt az óra, az emberek nyugovóra térnek, mindenki más elkezdi a napot. A WTF szervezői annak örömére, hogy egyes számú tinikedvenc nője végre életet adott félvámpír gyermekének, akinek tiszteletbeli keresztapja minden brit egyszertalánösszejön teniszezője, a legjobb nyolc férfi egyes és férfi páros tagjait kék fényekbe öltöztették, sötét szobába és sejtelmes félhomályba helyezték, és messzire tettek tőlük minden ezüstneműt.

Lezajlott ugyan azóta néhány torna, emelgettek örömittasan kupákat, vázákat, az átlag tenisznéző közönségnek utolsó képkockákként mégis Novak Djokovic FDNY sapkás, meghatott félmosolya és Rafael Nadal már nem is titkolt kétségbeeséssel ötvözött üres tekintete maradt meg.

A US Open férfi döntője egy teljes teniszévad utolsó mozaikdarabja volt, a meccs, amely eldöntötte, hogy nyílt sisakos, egyenlő ellenfelek közötti küzdelem volt 2011, vagy egyetlen ember története, akihez képest mindenki más csak próbálkozott, reális esélyek nélkül.

Olyan egyszerűen kiszámítható, előre megjósolható volt eddig az év: Andy Murray kiesik az első körben, ha ezres tornáról van szó, Grand Slamen újra és újra reményt kelt a brit nemzetben, Roger Federer különösebb gond nélkül jut túl az első körökön, majd Nostredamus sem tudná megjósolni, hogy a tornák végén éppen melyik Roger Federer fog a pályára lépni, Rafael Nadal dolgozik, dolgozik, döntőbe jut, és kikap, Novak Djokovic pedig megnyer mindent.

Néha feltűnik Jo-Wilfried Tsonga és megveri Fedet, Mardy Fish keblére öleli a legmagasabban rangsorolt amerikai teniszező státuszt, és karrierje legszebb napjait éli, Robin Söderling többet sérült, mint amennyi időt a pályán tölt, Juan Martin Del Potro pedig szemünk előtt igazolja Fed azon, évekkel ezelőtt tett kijelentését, hogy a jelenlegi férfi teniszmezőnyben három hónap a határ. Azon felül már szinte lehetetlen visszajönni.

Az ember természetének alapeleme a kiszámíthatóságra törekvés, így július végére mindenki elfogadta a fenti állításokat alapigazságokként, és beletörődött abba, hogy ez egy ilyen év lesz.

De mindnyájan tisztában vagyunk azzal is, hogy a tenisz az a sport, ahol az alapigazságok élettartama legfeljeb néhány hónapra szól, így azon sem lepődött meg senki sem, hogy a US Openre felvezető tornák elkezdtek felkészíteni minket arra, hogy hamarosan újabb alapigazságokat teszünk meg sorvezetőnek.

A szokásos nyári szünet után a női és a férfi mezőny összegyűlt Kanadában, hogy Montreálban és Torontóban döntsék el, ki lesz az a női és férfi teniszező, aki a US Openre felvezető első akadályt a legsikeresebben veszi.

Az elmúlt egy hónap hagyományosan az az időszaka az évnek, amikor mind a teniszezők, mind a nézők többsége napozással, nyaralással, a családdal, barátokkal, barátnőkkel van elfoglalva.

Nem történt ez másként újdonsült világranglista elsőnk esetében sem, aki jelenástul, kutyástól pancsolt a tengerben, majd az amerikai piac fokozatos meghódításának első, némiképp bizonytalan lépéseit tette meg a Conan O’Brian és a Jay Leno showban.

Feltételezhetően edzett is valamikor, mindenesetre az ATP nem felejtkezett meg arról, hogy Novak Djokovic még mindig a teniszhez ért a legjobban, a montreali tornán átnyújtották neki a világelsőségért járó trófeát.