petra kvitova

Egyetértetek-e velem vagy sem, de szerintem ez az év eddigi legjobb ezres tornája, soha jobbat nem is kívánok, na meg persze rosszabbat se. Vannak rossz meccsek is, vannak nagyon sima meccsek is, és vannak bizony nagyon jó, emlékezetes meccsek is. A mai Nadal - Berdych meccs simán megütötte a tegnapi színvonalat, és nem úgy néz ki, hogy ennél sok rosszabb meccs lesz, ha egyáltalán.

Rafa ismét bebizonyította, hogy salakon ő a Jani, és ha megnyeri a tornát, amire jó esélye van, akkor visszaveszi Federertől a világranglista második helyét. Ellenkező esetben pedig nem.

Donnie ismét beszámol nekünk a tornán történtekről, és csak reménykedhetünk, hogy egyszer mi is élőben láthatjuk ŐKET.

Véget ért az Australian Open utáni nyugodtabb időszak, amely során kisebb-nagyobb, fedett, szabadtéri, keménypályás és salakos tornák sorát játszották szerte a világban.

Holnaptól Indian Wells, majd azt követően Miami, kezdetüket veszik tehát az észak-amerikai keménypályás ezres tornák.

Pici  felkelt csütörtök hajnalban, hogy megnézze a női elődöntőket, és annyira lenyűgözték az ott látottak, hogy rögtön írt is róla nekünk.

Pici  továbbra is a szívem csücske, és ráadásul még egyet is értünk abban, hogy újra érdemes női teniszt nézni. 

Tegnap este úgy döntöttem, spórolok magamnak egy kis időt, és az alsó ág várható utolsó négy teniszezőnőjének eddigi útját is kikeresem, meggyorsítandó a mai posztírást. Aztán néztem, néztem a párosításokat és arra gondoltam: hülye vagyok én? Williams-Makarova, Ivanovics-Kvitova, Errani-Zheng, Lisicki-Sarapova, papíron tudom, minek kellene következnie, de ki garantálja nekem, hogy ténylegesen is az fog?

A megérzéseim jók voltak, ugyanakkor talán mégis igazságtalan voltam egy kicsit a lányokkal. Úgy tűnik ugyanis, hogy a férfiak árnyékában, több éves kesze-kuszaság, Grand Slam nélküli elsők és alig ismert második hetes teniszezőnők után lassan kezd körvonalazódni egy WTA, amiben lesznek élmenők, lesz meglepetésre képes középmezőny és lesznek jó meccsek is.

Sokan úgy tartják, Wimbledon, annál az egyszerű ténynél fogva, hogy Wimbledon, mindenképpen emlékezetes. Valóban így is van, ha abból a szemszögből nézzük, hogy idén már a százhuszonötödik angol nyílt bajnokságot rendezték meg, de szerintem mindenki, ha őszintén magába néz, tudna olyan Wimbledonokat mondani, amelyek mégsem kínáltak nagy meccseket, mégsem adtak igazán emlékezetes pillanatokat.

Idén szerencsére nem ilyen Wimbledonunk volt, hogyan is lehetett volna, miközben mind a nőknél, mind a férfiaknál olyan teniszező nyert, akit korábban még nem avattak egyszer sem a sportáguk uralkodó királynőjévé, királyává a center pályán. 

Márpedig Wimbledont nyerni, minden teniszező pályafutásának csúcsa, az egyetlen olyan GS cím, ami ha megvan, már nem is kell más.