mardy fish

Pici  összefoglalta nekünk az eddig a tornán történteket, és őszintén bízik benne, hogy a Rafa/Fed fanok nem fogják nagyon szétszedni miatta. 

Ebben én is nagyon bízom, mert Picit szeretjük, különösen én, szóval nézzük, hogyan látta ő a WTF első három napját.

Éjfélt üt az óra, az emberek nyugovóra térnek, mindenki más elkezdi a napot. A WTF szervezői annak örömére, hogy egyes számú tinikedvenc nője végre életet adott félvámpír gyermekének, akinek tiszteletbeli keresztapja minden brit egyszertalánösszejön teniszezője, a legjobb nyolc férfi egyes és férfi páros tagjait kék fényekbe öltöztették, sötét szobába és sejtelmes félhomályba helyezték, és messzire tettek tőlük minden ezüstneműt.

Olyan egyszerűen kiszámítható, előre megjósolható volt eddig az év: Andy Murray kiesik az első körben, ha ezres tornáról van szó, Grand Slamen újra és újra reményt kelt a brit nemzetben, Roger Federer különösebb gond nélkül jut túl az első körökön, majd Nostredamus sem tudná megjósolni, hogy a tornák végén éppen melyik Roger Federer fog a pályára lépni, Rafael Nadal dolgozik, dolgozik, döntőbe jut, és kikap, Novak Djokovic pedig megnyer mindent.

Néha feltűnik Jo-Wilfried Tsonga és megveri Fedet, Mardy Fish keblére öleli a legmagasabban rangsorolt amerikai teniszező státuszt, és karrierje legszebb napjait éli, Robin Söderling többet sérült, mint amennyi időt a pályán tölt, Juan Martin Del Potro pedig szemünk előtt igazolja Fed azon, évekkel ezelőtt tett kijelentését, hogy a jelenlegi férfi teniszmezőnyben három hónap a határ. Azon felül már szinte lehetetlen visszajönni.

Az ember természetének alapeleme a kiszámíthatóságra törekvés, így július végére mindenki elfogadta a fenti állításokat alapigazságokként, és beletörődött abba, hogy ez egy ilyen év lesz.

De mindnyájan tisztában vagyunk azzal is, hogy a tenisz az a sport, ahol az alapigazságok élettartama legfeljeb néhány hónapra szól, így azon sem lepődött meg senki sem, hogy a US Openre felvezető tornák elkezdtek felkészíteni minket arra, hogy hamarosan újabb alapigazságokat teszünk meg sorvezetőnek.

Nem sok időt hagytak idén a versenynaptár összeállítói a salakszezonra történő lelki és testi felkészülésre, Miami után egy héttel már Monte Carlóban tartózkodott az élvonal jelentős része.

Így a hercegségben kezdetét vette az év azon időszaka, amikor a mezőny élet-halál harcot folytat a második helyezésért. Ennek megfelelően elszántak, lelkesek, és sikerre éhesek. 

Legutóbbi posztomban feltettem a kérdést, véget ér-e Novak Djokovic év eleje óta tartó veretlensége az amerikai körökben ötödik slamként emlegetett miami-i tornán.

Bő másfél héttel később már tudjuk a választ (nem ért véget), és azt hihetnénk, hogy tisztult a kép, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. 

Elkezdődik ma a második hét, tizenhatan-tizenhatan maradtak, Endre összefoglalójában elolvashatjátok, hogy pontosan kik is.

A mai napra is jutottak csemegék, a nap slágermeccsét a lányok fogják szolgáltatni, Caroline Wozniacki és Marija Sharapova negyedik körös meccse személyében, de ezt megelőzően az Arthur Ash-en még két összecsapásra is sor kerül: a Svetlana Kuznyecova-Dominika Cibulkova mérkőzés már tart, majd legkorábban fél héttől Novak Djokovics és Mardy Fish küzdenek meg egymással.

M Fish (USA) d [3] A Murray (GBR) 64 64
O Rochus (BEL) d [2] N Djokovic (SRB) 62 67(7) 64

Mi a terv srácok?