jo-wilfried tsonga

Pici  összefoglalta nekünk az eddig a tornán történteket, és őszintén bízik benne, hogy a Rafa/Fed fanok nem fogják nagyon szétszedni miatta. 

Ebben én is nagyon bízom, mert Picit szeretjük, különösen én, szóval nézzük, hogyan látta ő a WTF első három napját.

Éjfélt üt az óra, az emberek nyugovóra térnek, mindenki más elkezdi a napot. A WTF szervezői annak örömére, hogy egyes számú tinikedvenc nője végre életet adott félvámpír gyermekének, akinek tiszteletbeli keresztapja minden brit egyszertalánösszejön teniszezője, a legjobb nyolc férfi egyes és férfi páros tagjait kék fényekbe öltöztették, sötét szobába és sejtelmes félhomályba helyezték, és messzire tettek tőlük minden ezüstneműt.

Olyan egyszerűen kiszámítható, előre megjósolható volt eddig az év: Andy Murray kiesik az első körben, ha ezres tornáról van szó, Grand Slamen újra és újra reményt kelt a brit nemzetben, Roger Federer különösebb gond nélkül jut túl az első körökön, majd Nostredamus sem tudná megjósolni, hogy a tornák végén éppen melyik Roger Federer fog a pályára lépni, Rafael Nadal dolgozik, dolgozik, döntőbe jut, és kikap, Novak Djokovic pedig megnyer mindent.

Néha feltűnik Jo-Wilfried Tsonga és megveri Fedet, Mardy Fish keblére öleli a legmagasabban rangsorolt amerikai teniszező státuszt, és karrierje legszebb napjait éli, Robin Söderling többet sérült, mint amennyi időt a pályán tölt, Juan Martin Del Potro pedig szemünk előtt igazolja Fed azon, évekkel ezelőtt tett kijelentését, hogy a jelenlegi férfi teniszmezőnyben három hónap a határ. Azon felül már szinte lehetetlen visszajönni.

Az ember természetének alapeleme a kiszámíthatóságra törekvés, így július végére mindenki elfogadta a fenti állításokat alapigazságokként, és beletörődött abba, hogy ez egy ilyen év lesz.

De mindnyájan tisztában vagyunk azzal is, hogy a tenisz az a sport, ahol az alapigazságok élettartama legfeljeb néhány hónapra szól, így azon sem lepődött meg senki sem, hogy a US Openre felvezető tornák elkezdtek felkészíteni minket arra, hogy hamarosan újabb alapigazságokat teszünk meg sorvezetőnek.

Roger Federer ma úgy játszott, ahogy csak ő tud. "Jól ütöttem a labdát" - nyilatkozta a világelső, a mérkőzés után tartott sajtótájékoztatón. Jól bizony.

Ana Ivanovicot örökké mosolygó, vidám lánynak ismertük meg, olyannak, aki nem robotol, hanem élvezi a játékot.

Elképzelhető, hogy Rafael Nadal mégis nyer versenyt 2009-ben Párizsban. Számára majdnem olyan fontos lenne, mint a Garros, hiszen ebben az esetben jó eséllyel utazik Londonban és még az év végi világelsőségről sem kell lemondania. Ki gondolt erre, mikor Almagro 40:0 után odaállt adogatni?

Az ATP csak nyomja, csak nyomja és mégegyszer.

Leginkább a marketinget.
Tsonga és Veradsco kedden a kínai metropolisz szupervonatán kialakított minipályán ütögetett, amely 431 km/órás sebességgel száguld a repülőtérről a 30 km-re lévő vasúti pályaudvarig.
"Őrület, hogy gyorsabban haladtunk, mint a szerváink. Kicsit izgultam" - vallotta be Tsonga az alig több mint hétperces utat követően.

A második helyen kiemelt francia Jo-Wilfried Tsonga nyerte az 1,2 millió dollár összdíjazású, tokiói keménypályás férfi tenisztornát, miután a vasárnapi döntőben két sima szettben legyőzte az orosz Mihail Juzsnijt. 

Tegnap a világ legjobb nyolc játékosa lépett pályára Montrealban.
Egy kivételtől eltekintve minden párosítást a hátrébb rangsorolt játékos nyert meg.

Federer döntő játszma 5:1-es vezetést követően veszített Tsonga ellen.