australian open

Soha nem vádoltak még meg azzal, hogy lassú felfogású lennék, de úgy tűnik, az vagyok. Nem volt elég a US Open döntő, ami után hetekig próbáltam időt szakítani arra, hogy újra megnézzem, annak érdekében, hogy az első benyomások helyett inkább a másodikra, harmadikra támaszkodhassak, nem volt elég egyszer az a fokozódó pánikérzés, ami a hatalmába kerített, ahogy teltek-múltak a hetek, és még mindig csak a második szett közepénél jártam.

És az a meccs csak öt óráig tartott.

Így történhetett,  hogy alig hat hónappal később újra belefutottam egy "soha nem lesz vége, mikor fogom én ezt megnézni/megírni?" mérkőzésbe Rafael Nadal és Novak Djokovic között, ugyanakkor tudtam, mihelyst el kezdtem olvasni a hozzászólásokat a meccs után, nem fogom megúszni azt, hogy újranézzem. 

Nem volt olyan régen, hogy ne emlékezhetnénk arra a Victoria Azarenkára, aki foggal-körömmel-ájulásig küzdött a nagymenők ellen, majd egy hét múlva kikapott valakitől, akit fél kézzel is meg kellett volna tudni vernie, arra a Vikára, aki hisztérikusan zokogott a wimbledoni páros döntő elveszítése után, arra, aki összeveszett a bíróval, ha igazságtalannak érezte a döntés, aki labdát ütött a nézők felé, ha rosszat szóltak rá, akiről azt mondták, hiába nagy tehetség, ilyen mentalitással aligha lesz belőle bármi is.

Arra a végtelenül fiatal, tapasztalatok nélküli, a versenysport kihívásait még nehezen kezelő, érzékeny lányra, akinek nagy szerencséje volt abban, hogy megtalálta azt a csapatot, amelyik pontosan tudta, ez semmi más, mint egy nagyon tehetséges, rengeteg érzéssel és tűzzel megáldott teniszező szükségszerű útja ahhoz, hogy végül oda kerüljön, ahová kicsi kora óta várta a szakma: a világranglista élére.

Pici  felkelt csütörtök hajnalban, hogy megnézze a női elődöntőket, és annyira lenyűgözték az ott látottak, hogy rögtön írt is róla nekünk.

Pici  továbbra is a szívem csücske, és ráadásul még egyet is értünk abban, hogy újra érdemes női teniszt nézni. 

Újabb GS végjáték és újra a világranglista első négy helyezettje kapta meg a lehetőséget arra, hogy bajnok lehessen vasárnap. Csakúgy, mint az elmúlt négy GS-ből háromszor, és csak egy Feden múlt, hogy nem volt meg a tökéletes négyes mind a négy alkalommal.

A mostani AO-n a világranglista éllovasai összesen három szettet veszítettek, Novak Djokovic, Rafael Nadal, Andy Murray egyet-egyet, Roger Federer egyet sem. A mezőny mostanra nyíltan beszél arról, hogy mekkora a szakadék a top 4 és a többiek között, de nem úgy tűnik, mintha titokban arra készülnének, hogy tesznek ez ellen.

Pici  hagyta, hogy néhány óra erejéig előtörjön belőle a mélyen benne rejlő ausztrál, megmártózott egy kicsit a múltban és most beszámol nekünk az elmúlt egy hét legérzelmesebb meccséről.

Tegnap este úgy döntöttem, spórolok magamnak egy kis időt, és az alsó ág várható utolsó négy teniszezőnőjének eddigi útját is kikeresem, meggyorsítandó a mai posztírást. Aztán néztem, néztem a párosításokat és arra gondoltam: hülye vagyok én? Williams-Makarova, Ivanovics-Kvitova, Errani-Zheng, Lisicki-Sarapova, papíron tudom, minek kellene következnie, de ki garantálja nekem, hogy ténylegesen is az fog?

A megérzéseim jók voltak, ugyanakkor talán mégis igazságtalan voltam egy kicsit a lányokkal. Úgy tűnik ugyanis, hogy a férfiak árnyékában, több éves kesze-kuszaság, Grand Slam nélküli elsők és alig ismert második hetes teniszezőnők után lassan kezd körvonalazódni egy WTA, amiben lesznek élmenők, lesz meglepetésre képes középmezőny és lesznek jó meccsek is.

Hűvös, esős felvezető hét volt Melbourne-ben, holnapra viszont 31 fokot jósolnak, így talán napot is látunk végre. Igen, hétfő hajnalban kezdődik az év első Grand Slam tornája.

A felkészülés hetei sok izgalmat nem hoztak, ugyanakkor egy-két kellemetlen hírt, és néhány reményt keltőt igen.

Csak úgy száguldanak a napok a kivételesen emberi hőmérsékletű Melbourne-ben, immár a második kört is magunk mögött tudhatjuk, sőt, az alsó ág a harmadik körön is túl van. 

Az elmúlt napokban volt ugyan egy-két izgalmas meccs, a végeredmények azonban nagyjából az előzetes várakozásoknak megfelelően alakultak, és az esélyesek döntő többsége szépen, lassan araszolgat a második hét felé.

Sűrű két napon vagyunk túl, Melbourne-ben lejátszottak összesen 128 meccset, azonban, némiképp váratlanul, igazán nagy meglepetés nem született az első fordulóban.

A férfiaknál a húzónevek meg sem izzadtak az első körben: Roger Federer, Novak Djokovic, Robin Söderling, Tomas Berdych, Andy Roddick, Fernando Verdasco nem töltöttek el több időt a pályán, mint amennyi feltétlenül szükséges volt, Rafa Nadal, Andy Murray pedig még annyit sem: az ő ellenfeleik ugyanis visszaléptek a meccs során.