Ma este Ausztráliában kiderül változott-e bármi a férfi teniszben a "téli pihenő " alatt vagy minden úgy folytatódik, ahol New Yorkban (nyitott pályás szezon vége) abbahagytuk.

Néhányan megint generációváltásról beszélnek. Nem értem. Nem kell 3 évig a CERN-ben (hajrá EU) atomokat ütköztetni, hogy belássuk: a 30. évében járó Roger Federer nem tud visszamenni az időben. Pályafutásának utolsó szakaszát igazán gyönyörűen menedzselte eddig. Amíg komoly tényező egy Grand Slam tornán pályán a helye! Aztán meg nem. De mi köze ehhez a világranglistán alatta lévőket Google mapen kereső Rafael Nadalnak? Aki pedig azt hiszi, hogy Rafát az Ausztráliában történtek megtörik az pontosan olyan hülye, mint a vereségét követő sajtótájékoztatón megjelent újságírók.

Egyetlen dologban látok generációváltást: a Head idén kihozott fejlesztéseiben.

Amit eddig is tudtam: London a legjobb város még mínusz öt fokban, süvítő szélben is. Az O2 pedig egy csoda. Amilyen lélekölő tévében bámulni a sötét nézőteret, annál nagyobb élmény a helyszínen tombolni. A londoni közönség óriási, (idén egyértelműen Rafát választották), még a felső karéjból is tökéletes az élmény, óriási kivetítők, fény és hangtechnika (az milyen már, hogy Clash számra vonulnak be!) és természetesen minden klappol. A tizenötezer nézőt 30 perc alatt rekeszelik be a metróba, öt méterenként sör és mosdó meg egy világsztár. Maradona, Ron Wood, Kylie Minogue, Kevin Spacey, Thierry Henry, Arsavin, a Becker-fejű polgármester (Boris Johnson) is úgy döntött: ez a legjobb program Londonban.

Újat mondani képtelenség, bár van aki megpróbálja.

Eddig mindenki azt kapta, amit a legjobban szeret. Rafael Nadal szurkolói példátlan harci szellemet és elképesztő mentális fölényt, a Federer-fanok pedig kedvencük legszebb játékát. Mindkét játékos vesztett mérkőzés nélkül jutott döntőbe, a svájci még szettet sem veszített.

Ha a két madridi salakos meccset (1-1) nem nézzük jó régen találkoztak. Az elmúlt egy-két évben minden párbajuk meghatározta a következő félév erőviszonyát.

Jöjjön, aminek jönnie kell!

Bármilyen hihetetlen, pillanatokon belül vége van ennek az évnek is.
Egyetlen kérdés maradt csupán: ki lesz a Mesterek Mestere?

A Mesterek Tornája nagyon hosszú időn át a Slameket követő legnagyobb verseny volt. Elég végigfutni az elmúlt 30 év győzteseinek névsorát. 1988 után, - azt követően, hogy a tenisz végre visszakerült az Olimpiai programba - a helyzet árnyaltabbá vált. Egy Olimpiai győzelem nyilvánvalóan többet ér, mint a Mester cím, de Olimpiát mindössze négyévenként rendeznek. ATP-tornát azonban lassan minden héten. Így aztán az elmúlt egy-két évben az ATP csúcsrendezvénye inkább hasonlított zombi felvonulásra, mint a tenisz ünnepére. A végletekig kizsigerelt, mindenféle sérüléssel bajlódó legjobbak túlélni és nem győzni utaztak Sanghajba. Azt követően, hogy a torna végre visszaköltözött egy olyan városba, ahol nem a kirendelt iskolások adják a közönséget már érezhető volt némi változás, idén pedig minden esélyünk megvan arra, hogy méltó módon búcsúztassuk az évet.
Lássuk a leosztást.

Három GS zsinórban, három különböző felületen. A Garros szett veszteség nélkül az USO egyetlen megingással. Karrier Grand Slam. És óriási játék.
Hogyan tovább? Non-Calendar GS Ausztráliában. Vagy igazi 2011-ben?
Ezzel a játékkal bármi megtörténhet.

és szép volt Nole. Döntőt csináltál belőle.

folytatjuk...

Novak Djokovic megnyerte a maga döntőjét. Jó őt újra csillogó szemű srácnak látni.

A bomba formában teniszező Rafael Nadal és a világelsőt már négy alkalommal legyőző Mihail Youznij játssza ma az első elődöntőt New Yorkban.

Az idei US Open második hetét jellemző szél alapvetően borít mindent. A hozzászólásokat olvasva úgy tűnik ez nem mindenki számára egyértelmű. Botorság lenne azért hibáztatni valakit, mert nem űzi csak nézi a játékot, egy kört azonban feltétlenül érdemes futni a tegnapi meccsek kapcsán.

Andy Murray arról beszélt kiesése után a kötelező sajtótájékoztatón, hogy talán soha nem fog Slamet nyerni. Nem hangzik jól.