2009. 07. 07. 01:18
Tisztelet Andy Roddicknak
Ma reggel Andy Roddick arra ébredt, hogy megint nem sikerült.
Andy Roddick 27 éves, pályafutása során 16 és fél millió dollárt teniszezett össze.
Vezette a világranglistát és megvan neki a US Open. Amerikában imádják.
Gyönyörű háza van egy tó partján, azon motorcsónakázik szabadidejében - volt nála az MTV - és még gyönyörűbb modell felesége.
Egy vesztes nem így néz ki.
Nem különösebben kedvelem Andyt. Nyakas csávó, taxasi cowboy, folyik az izzadság a sapkájából és ennyi. Egyszerűen unom a játékát. Soha semmi váratlan vagy igazán zseniális nem történik. Meggyőződésem, hogy ha nem a világ egyik legjobb adogatója lenne döntőt sem játszott volna egyetlen Slam-tornán.
Mikor megverte Murrayt elkezdtem sajnálni. Tudtam, hogy vasárnap ki fog kapni. Mindenki tudta. Pedig a játék, amit mutatott iszonyatos munkát feltételez. És kiderült végre: Andy igenis nagy játékos. Nem csak nagyokat szervál. Nem csak küzd. Játszani is tud. Naná! Csak egy igazán jó edzőre volt szüksége. Évekig kereste hihetetlen elszántsággal. Úgy tűnik azonban, elkésett.
Harmadszor veszített wimbledoni döntőt, mindannyiszor Roger Federer ellenében.
Adtam magamnak egy napot, hogy lecsendesedjen minden.
De nem csendesedik.
Hiába mondta Federer, hogy ő is volt ilyen helyzetben. Ez hülyeség.
Sokat, nagyon sokat veszített tavaly Rafa ellen hiszen elment az öt éves veretlenség Wimbledonban - ezzel a lehetőség, hogy valaha megdönti Borg rekordját - továbbá négy és fél év után a világelsőség. Elveszítette minden idők legnagyobb mérkőzését. Rafa volt a legjobb.
De hol van ez Roddick fájdalmához?
Ahhoz a borzasztó ürességhez, hogy megint nem sikerült.
Hogy egyszer sem jött össze. Andy Roddick pontosan tudja: egész hátralévő életében azzal fog élni, hogy nem tudta megcsinálni, hogy veszített, mert mindannyiszor megverte egy svájci csávó.
És mindig másképpen.
Életemben először kicsit neheztelek Federerre. Ez nyílván hülyeség. Kétség nem fér hozzá, hogy Federer nem csak óriási játékos, hanem az egyik legnagyszerűbb sportember.
Legyen elég Rod Laver szava:
"Egy biztos: ő korának legjobb teniszezője, és a legcsodálatraméltóbb bajnokok egyike a Földön. Ez valami, amit érdemes hangsúlyozni. Ami a legszebb: Roger Federer nem fogja."
Vagy az, hogy társai az elmúlt hat évben megválasztották a legsportszerűbb játékosnak.
Továbbá sohasem venném a bátorságot, hogy megítéljem Agassi, Rafa, Fed vagy Sampras megnyílvánulásait. Nem azért, mert Istenek - azok - hanem mert lehetetlen megítélni min mennek keresztül. Nem csak akkor, mikor történelmet írnak. Minden meccsen. Amikor ászt ütnek break labdánál, vonalra ütnek a rövidítésben és hálóra futnak bármikor. Olyan elképesztő önbizalom és óriási ego szükséges ehhez, ami kívülállóként felfoghatatlan.
Mikor valaki minden idők legeredményesebb teniszezője lesz és őt ünnepli minden bajnok, a család, a feleség, a barátok és a világ, nehéz másra gondolni.
Mindenesetre Fed vigasztalása ezúttal nem vonul be a Társas lény című örökzöld "hogyan nyugtassunk meg egy borzasztóan szomorú embert" fejezetébe.
Ha valakinek levágják a lábát nem mondjuk neki, hogy "ja tudom milyen szar múlt héten nekem is kiment a bokám". Ahogy azt sem: "nagyon örülök, hogy vége a mérkőzésnek" Inkább: nagyon örülök, hogy győztem. És végül - bár a Garros miatt sokan azért támadták, mert nem hozta szóba Rafát - most elég szerencsétlenül hangzott, hogy Rafa jelenléte jobban megnehezítette volna a dolgát. Minél? Ötödik játszma 16:14-nél? Ha ennél jobban megnehezíti bárki, akkor kikap.
Bár azt gondolom Federer egy pillanatig sem gondolta, hogy kikaphat. Tudta, hogyan szervál aznap. Tudta, hogy nyerni fog. Egyszerűen kivárta míg vége lesz. Ez magyarázza viszonylag (így is sokkal több nyerőt ütött, mint Andy) passzív játékát.
Ez van.
Egyébként tavaly tavasszal, Federer hanyatlásának első szakaszában Roddick elég egyértelmű volt. "Ne sajnálják Roger Federert. Mi sem tesszük. Most majd kiderül mire képes, amikor lent van".
Gyerünk Andy mutasd meg te is! Várnak szeptemberben New Yorkban!










Ha őszinték akarunk lenni,ebben a meccsben minden benne volt,ami megmagyarázza,hogy miért nem válhatott igazi korszakos teniszezővé,mint jenki elődejei...Szerintem még egyszer ekkora lehetősége,hogy Wimbledont fogjon,már a büdös életben nem lesz...