2009. 09. 13. 21:00
Nadal élete verését kapta New Yorkban
6:2 6:2 6:2
Juan Martin Del Potro zsinórban harmadszor verte a volt világelsőt.
Ezzel majdnem (Blake időszámításunk előtt) egyedül van a férfimezőnyben. És folytatni fogja.
Csak ne kezdjünk mumust emlegetni, mer azok a fészerben laknak és nem teniszeznek.
Már a torna előtt azt jósolta a heyho, hogy a legjobb négyben nem Murray fogja megkeseríteni Rafa dolgát, hanem a két méter magas argentin.
Tegnap pedig leírtuk miért van komoly félnivalója Rafának. Bármennyire visszatetsző magunkat idézni, felesleges lenne még egyszer ugyanezt megismételni:
"Potro két méter magasról olyan gyorsan és lehetetlen szögben üti a tisztalapos első szerváit, hogy teljesen mindegy Rafa mennyire jól anticipálja hova érkeznek. Egyszerűen nem lehet odaérni, ha sarokba csapódnak. ... Az argentin varázsa abban áll, hogy magasságához képest hihetetlenül iskolázottan üt és mozog a pályán. Rafa nyílván őt is ki tudja mozgatni, mert bármennyire kapar Juan, a spanyolnál lassabban vált irányt. Mint mindenki. A többiek azonban nem tudják derékmagasságból leszorítani Rafa iszonyúan pörgetett ütéseit. Főleg nem fonák oldalról, ami az argentin számára külön élvezet. Egyszerűen nem engedi időhöz jutni Rafát."
Az első néhány játékban kialakultak az erőviszonyok. Potrónak esze ágában nem volt szöget nyitni vagy elkapkodni a labdamenetek befejezését, míg Nadal sokat nyesett az argentin lábához.
Az első breaket Potro csinálta meg és ez döntő volt. Egyre bátrabban osztotta Rafát, aki életében talán harmadszor elbizonytalanodott, mivel teljesen fegyvertelen volt Potro ellen.
A mérkőzés előtt készült interjúban elmondta: "lehet, hogy szerva-röpte játékot kellene játszani Juan ellen, de én olyat nem tudok, a saját játékomat fogom játszani és a legjobbamat akarom nyújtani."
Ha nem is szerva-röptét, de ennél sokkal agresszívebb játékra lett volna szüksége Rafának. Kizárólag azokban a labdamenetekben volt esélye, amikor ő kezdeményezett. De az nem az ő játéka.
Lehetett volna sokkal szorosabb is az első két játszma, de Rafa elbizonytalanodása kézzelfogható volt. A kiélezett helyzetekben támadni próbált, amivel párhuzamosan többet hibázott a szokásosnál. Amkor pedig visszaállt a szokásos taktikájára, Potro szétcsapta fonák oldalról. Mindketten azt érezhették: Rafának nincs igazán fegyvere Potro ellen. Úgy pedig nagyon nehéz magabiztosan játszani.
Rafa előtt le a kalappal, mert az utolsó pillanatig kitette a szívét a pályára és hasfalhúzódása nyilvánvalóan zavarta adogatásainál, amelyeket Potro csak a harmadik játszmában mert igazán megtámadni. Bármenyire furcsa ezt kimondani Potróban sok maradt. Tud ő ennél sokkal élesebben is játszani. Ezúttal ne volt rá szüksége. Ennek felismerése bizonyítja, hogy a fiatal argentin mennyit fejlődött az elmúlt egy évben mentálisan. Nem akarta szétütni Rafát. Győzni akart és élete első döntőjét nyomja holnap.
Rafának nincs meg a US Open döntő és nincs meg a karrier-Slam. Tovább kell lépni.










Az a pont...meg ez a laza játék:):)király!