21 gramm

Rafael Nadal pályafutásának első szakaszát (2004-2009) élete játékával zárta. A heroikus csatákban behúzott első kemény pályás Gand Slam színültig töltötte Nadal nitrogén tartályát és a spanyol valami egészen fantasztikus tavaszt produkált. Nem játszottak így előtte.

A régi szép időkben, mikor aranyfüstből húzták a vonalat és Jimmy Connors minden cserénél megpróbálta leköpni Taróczy Balázs cipőjét szokásban voltak az ilyen csodálatos hónapok. A tér szabad játéka, korszakos zsenik siklanak a hullám (Flow) tetején. Boris Becker egy szerva-egy röpte formában, Agassi két ütéssel az alapvonalon, Federer sosem látott all play játékkal tette végtelen egyszerű sporttá a teniszt. Nadal stratégiája forradalmi volt, mint az IPhone kezelőfelülete. A spanyol úgy döntött az lesz a legjobb, ha nem veszít labdamenetet. Amennyiben kétszer labdába tudott érni hozta a pontot. Tekintettel arra, hogy a spanyol CGI nélkül hozza Pókember mozgását és minden labdába beleüt, bezárul a kör.

Ebben az időben akkor is érdemes volt Nadal meccseiért éjszakázni (amerikai kemény pályás szezon), amikor pontosan tudta mindenki: nem lesz meccs, csak a spanyol fog teniszezni. Alig háromnegyed évvel a wimbledoni győzelem és az ezzel járó világelsőség megszerzése után Nadalnak azzal kellett szembesülnie, hogy már nem elég győznie. Kellenek a nagy futások, kellenek az extrák, különben elégedetlenkedik és minden hibánál nagy szemeket mereszt a 42 fokban szuszogó közönség. Rafa pedig jó gyerek. Látszott, hogy nem érti kinek jó, ha megszakad a második fordulóba, de nem okozott csalódást a millió spanyol ajkú srácnak. Megcsinálta séróból. Úgy ment a mezőny salakra, hogy gomba nélkül elképzelni is lehetetlen volt ki és hogyan fogja megverni a világelsőt kedvenc felületén. Nadal pedig borzasztóan élvezte, hogy mérkőzésről-mérkőzésre 100%-ot hoz ki magából. Olyan drog ez ami elsőre mindenkit elragad. Megfelelve minden elvárásnak a salakkirály megszakítás nélkül rohanta végig a szezont. 

Mindenki a rekordot jelentő ötödik (zsinórban) Garros győzelemről beszélt. De címvédő volt Wimbledonban is, az pedig háromból-három. És már kemény pályán is dominált.

Ekkor valahol elfordítottak egy csapot. Kizárólag nagyon szar dolgok jöttek. Nadal fizikailag és lelkileg is elfogyott. A tenisz leírható szép íves rádióhullámokkal. A legjobbak között - a ritkább, sima meccsek kivételével, - az dönt, hogy a szemben álló felek milyen hatékonysággal tudnak kontrollt gyakorolni a fent és lent eltöltött időszakok között. Minden meccsen megvannak a hullámhegyek és völgyek. A völgyeket legjobb elrejteni. Első adogatásokra épülő sima szerva játékokkal, a játszma elején leadott fogadó játékokkal. Ezen felül vannak azok a teniszezők, akik olyan tudással és kisugárzással bírnak, hogy az ellenfél már a tábla előtt feladja a meccset. Nadal nagyon nagyot alkot ebben a versenyszámban. Majd' minden meccsét tökéletesen kontrollálta. De amit összeraktak egyszer szétesik. A hullám előbb-utóbb elveszíti erejét és marad a kevésbé szórakoztató lapátolás. Ráadásul egészen más elöl tekerni. Nagyobb az ellenállás. Nem volt stratégia pedig változott a helyzet. Nadal elfáradt, teljesen tönkrement a térde, esett a játéka, elege lett. Vagy ugyanez fordítva. A városi legendával szemben műtét nem, csak óriási ködösítés volt, Nadal heteken át tartó jetskízésbe menekült, miközben szülei éppen váltak, nagybátyja és edzője Tony Nadal mindeközben válságba került építőipari érdekeltségeit próbálta menteni.

Wimbledont kihagyva mélyről indulva és lassan javulva játszotta végig az őszi kemény pályás szezont. Bár nyerni utazott az US Openre nem volt esélye arra, hogy közvetlenül Federer után megcsinálja a karrier Grand Slamet. Még év végére sem tudott feljavulni a holtfáradt top öt szintjére, sőt a Mesterek Tornája döntőjéből, - ahova csakúgy mint idén elsőnek kvalifikálta magát, - megalázó módon szettgyőzelem nélkül távozott.
De legalább vége volt az évnek.

Újra Ausztrália. Nadal már féléve játékban és rendelkezésre állt a teljes téli szünet. Mindenki a régi Rafát várta. Vagy egy még jobb újat. Nem jött. Játékában semmi frisset nem lehetett felfedezni, de még a régi brutalitás is hiányzott. Murray lejátszotta a pályáról, Nadal pedig két elveszített szett után ápolást kért a térdére. Ezt követően meghozta élete egyik legjobb döntését és lejött a pályáról. Hamar kiderült, hogy nincsen komoly baj, de többet nem kockáztatott. Meghúzta versenynaptárát, még Barcelónát is kihagyta, jelezve, hogy nincs az a csúcs (zsinórban hat), amiért beáldozza a Garrost. A legjobbtól tanult. Gyakorlatilag egy az egyben Federer ritmusában versenyez. Az a 276 hét elég jó referencia lehetett Nadal számára. Rafa képes volt feladni valamit magából, mert velünk akar maradni még sokáig. Nem megy el minden labdáért, nem akar minden játékot megcsinálni és még egy mérkőzést is képes beáldozni, ha a barátjával (Lopez, Queens) teniszezik és pihenésre van szüksége.

A küldetés teljesítve. Nadal megcsinálta a tökéletes salak szezont. Azaz nem veszített. A Garroson szettet sem. Az ajkába harapva lelazsálta a teljes első hetet és mindössze három rövidítést (Almagro 2, Melzer 1) és másfél szettet (a döntőben) kellett igazán odatennie magát. Semmi gondot nem okozott neki.

Nadal a wimbledoni tornára már világelsőként utazott mégsem lehetett igazán biztos magában hiszen salakon kívül több mint egy éve nem nyert versenyt, de még döntőbe is csak ritkán került.

Nadal valójában a wimbledoni elődöntőben lett az a világelső, aki évekig meghatározhatja a férfi teniszt. Egészen pontosan abban a 21 másodpercben amikor a második szett rövidítésében 6:6-os állásnál megütött kettős hiba után, elzavarva az elmúlt év minden démonát, úgy állt oda fogadóként szett labdát fogni, ahogy csak a legnagyobbak tudnak. Ezt nem lehet megtanulni. Gyomorból jön.

Nadal millió ponttal vezeti a ranglistát és továbbra is okosan fűzi programját. 24 évesen pályafutása csúcsára ért. Amennyiben továbbra is működik a Potter - Voldemort anomália (ld. következő cikkünket Roger Federerről) és valami csoda folytán nem támad fel mezőny, Nadal jó eséllyel dominálni fog az év hátralevő részében is. Felnőtt. Képes lemondani és különbséget tenni. A US Open trófeába akar beleharapni. Ha megcsinálja és 24 éves korára lezavarja a karrier Grand Slamet, nincs több kérdés. Abban az egészen kivételes helyzetben vagyunk, hogy két korszakos teniszező váltja egymást.