Ez az év is úgy kezdődik

Rafa Nadal zsinórban 27. mérkőzését nyerte Monte Carloban, egymást követő ötödik évben húzta be a salakpályás szezon klasszikus nyitóversenyét. Pályafutása során egyetlen alkalommal szenvedett itt vereséget, még az első fellépése alkalmával Coriától 2004-ben!

Találkozunk jövőre
Mi mást mondhatott volna. 22 éves.

Salak
Elindult hát a salakpályás szezon.
Vörös por, kimoshatatlan zokni, csúszkálás, véget nem érő mérkőzések.
Spanyolok, pörgetések, alapvonaljáték.
A talaj amivel nem boldogult Mcenroe, Edberg, Becker vagy Sampras.
Nem szerettek, nem tudtak kiszorítosdit játszani.

Monte Carlo
James Bond környezetben, Monte Carlo szikláin, 1000 pontos versennyel köszönt be Európa.
Az idén átalakított rendszerben ennél többet (2000 pontot) csak a négy Slam versenyen adnak.
Elindult hát szinte mindenki. Mégsem volt nagy tenisz.
A lerövidült salakpályás idény gyakorlatilag ránőtt az Amerikában rendezett kemény pályás versenyekre, múlt héten még Miamiban zúztak a legjobbak.
Meg is látszott rajtuk.
A franciák (Monfils, Simon) minősíthetetlen játékkal távoztak már az elején, Verdasco kipukkanni látszik és kábé ennyi.
Teniszt háromszor fél órában láthattunk.
Az első durranást Murray hozta, mikor az elődöntőben 2/6, 3/5-ös állásnál elkapta a Rafa játékának ritmusát és mérkőzés labdát hárítva mentette rövidítésre a szettet. Amit aztán, annak rendje és módja szerint elbukott.
Már azt hittem ki is fújt erre a hétre, de a meglepetésre döntőbe jutó Djokovic teniszre kényszerítette Rafat és a mérkőzés több fázisában valódi ellenfelet alakított.
Sőt, elvett egy játszmát Nadaltól. A simán elbukott első szett után fantasztikusan indított, rendíthetetlenül csépelt és nagyon jól adogatott. Ugyanebben a felfogásban folytatta a döntő játszma elejét is. Tíz perces kiszenvedett játékok végén örülhetett csak Rafa. De mindegyik végén ő örülhetett. Volt ebben kevés szerencse, vagy négy necces laszti landolt Djokovic térfelén, akinek break labdái voltak a nyitó játékban.
A kérdés persze csak annyi volt: meddig marad játékban a szerb, elér-e a végjátékig.
A világelső legyőzésének nem volt realitása. Most sem. (a döntő játszma 6-1 lett végül...)

De hova tűnt Roger Federer
A hétvégén elvette végre Mirkát, nyárra várják a gyereket.

Versenynaptárában eleve nem szerepelt Monte Carlo, múlt hét végéig tartotta is magát ehhez, majd az utolsó pillanatban bejelentkezett.
Két nappal az esküvő után, nulla salakpályás edzéssel, szabad kártyával indulhatott.
De hogy minek, azt nehéz belátni.
A második fordulóban honfitársától, Wawrinkától szenvedett vereséget, két játszmában.
Úgy tűnt örül, hogy tőle kap ki és mehet onnan végre.
Tavaly és azelőtt döntőt játszott és veszített Rafa ellen, hétszáz pontot kellett volna megvédenie.
Edző továbbra sincsen, viszont a salakszezonra és természetesen a római 1000-es tornára Stefan Koubekkel készül fel.
Az osztrák egyfelől jó barátja, másfelől balkezes, igen jól üti a fonákot, és sokat tud a salakról.

Ismersz valakit, aki le tudja győzni salakon Rafa Nadalt?
A világranglistát immár toronymagasan vezető spanyol, tavaly egyetlen alkalommal hagyta el vesztesen a pályát.
Megverni senki nem tudta, hiszen Ferrero ellen Rómában, Nadal bőrkeményedésektől szabdalt talpa mondta be az unalmast és három centis vágással, lófej méretű kötéssel poroszkálta végig a meccset.

Ez az év is úgy kezdődik.

A vége pedig az ötödik Roland Garros győzelem lehet. Zsinórban persze.
Még egy év és ő lesz minden idők legnagyobb salakpályás teniszezője.
Borg összesen hatszor nyert, de egymást követő években "csak" négyszer.

Az első verseny után mégis árnyaltabb lett a kép.
Tavaly Hamburgban Rafa egy óriási mérkőzésen majd egy évre megtörte Djokovicot.
Ma azonban Novak visszajött.
Kikapott újra, de talált valami fontosat.
Az érzést, hogy meg tudja csinálni. Ha minden egyben van, el tudja bizonytalanítani Rafat.
Érezhette ugyanezt majd negyven percen át Murray is. Őt nem terhelik a múlt vereségei sem, hiszen tavaly még sehol nem volt salakon.
Roger Federer, pedig idén minden tét nélkül indulhat a Garroson.
Senki nem tudja mi jár a fejében, de ő Roger Federer.

Változott Rafa is.
Néhány fórumon még bele is kötöttek. Miszerint: többet hibázik, mint "régen", bizonytalanabb, ilyesmi.
Valójában csak más teniszt játszik.
Sokkal agresszívebbet.
Egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba kell lépnie, nem lehet örökké lábon kihordani a mérkőzéseket.
Meg hát baromi unalmas beledögleni minden pontba, várni míg a másik végre elrontja.
Arról nem beszélve, hogy kemény pályán nem működik a salakpályás tenisz.
De hol vannak már azok az idők.
Rafa bármikor (ha baj van) felveszi a téglamintás szuperhős ruháját és a falat még senki nem győzte le.