Fuzzy Dunlop
2009. 10. 31. 01:56
Andre Agassi, a metamfetamin és a tenisz
Történt valami, amiről muszáj írnunk. Hiába rögzítettük a legelején, hogy a heyho nem foglalkozik a játékosok vélt doppingügyeivel, van akiért érdemes tűzbe menni.
Andre Agassi megírta élete történetét és úgy döntött, nem hagyja egyedül sötétben gyilkolni a rémet, inkább kiöklendezi. Sokan azt mondják, hallgatnia kellett volna. Mert azzal, hogy bevállalta: elszívott egy csík metamfetamin-származékot, bemocskolta magát és a fehér sportot. Nem szívesen vitatkozunk Navratilovával, Federerrel vagy Nadallal. Ez az ő játékuk. Mi csak nézzük.
De kicsit talán mi is számítunk.
Mindazok, akik tágra nyílt szemmel nézték a tizenéves Agassit, ahogy farmergatyában, melírozott hosszú hajjal és XXL-es pólóban újraindította a teniszt.
Wilander - Agassi 1988 RG
Amikor '91-ben először lépett pályára Wimbledonban és a vérig sértett angol közönség ("a fű teheneknek való") egy pillanat alatt szívébe zárta a full fehérbe öltözött amerikait. Amikor egy évvel később, megannyi elveszített döntő után éppen a Szentélyben rogyott térdre sírva azt követően, hogy legyőzte minden idők legjobb adogatóját, Goran Ivanisevicet.
Wimbledon 1992
És a nehéz időkben. Soha nem felejtem el, hogyan fütyülte ki saját közönsége egy pólócserét követően Miamiban (első vagy második forduló) azt látva micsoda pocakot növesztett kedvencük. Agassit ez idő tájt nem nagyon lehetett teniszpályán látni. Ott volt a Bravó címlapján vadonatúj Vector sportautójával, Las Vegasban a kaszinókban és büszkén vállalta, hogy kizárólag gyorsétkezdékben kajál. Lassan meg is érkezünk, de előtte idézzük a Wikipédiát: 1997 volt a karrierje mélypontja. Csuklósérülése kiújult, és az egész év során mindössze 24 meccset tudott játszani. Egyetlen komoly tornát sem nyert, és visszacsúszott a világranglista 141. helyére. Formahanyatlását összefüggésbe hozták Brooke Shields színésznővel létrejött féktelen kapcsolatával és házasságával is.
"Egyik barátom, Slim azt kérdezte tőlem, nem akarok-e füvezni vele? Erre nemet mondtam, az újabb ajánlat a már említett szer volt, amelyiktől „úgy érzed magad, haver, mintha te lennél Superman.” - írja Agassi. „Mintha valaki másnak a száján jöttek volna ki ezek a szavak: tudod, mit, bassza meg, igen, gyerünk. A por a dohányzóasztalra került, Slim szívott belőle egy csíkot, aztán én is. Abban a pillanatban tudtam, hogy most átlépem a Rubicont, hátradőltem, elterültem a kanapén, és tudtam, butaságot csináltam. Egy pillanatra sajnálkozás és hatalmas szomorúság volt bennem. Aztán szökőárként jött az eufória, kisöpört minden negatív gondolatot a fejemből. Még sosem éreztem így magam, még soha nem éreztem ilyen energiát magamban” – mondta el őszintén.
És csak ezt követően ismertük meg az igazi Andre Agassit. A rajongók semmiben sem értenek egyet, de, hogy valaki nem szeretné Andre Agassit olyan nincs. Azt az Agassit, aki megfordította két elveszített szett után az RG döntőjét és megcsinálta a karrier Slamet, aki a végsőkig küzdött az ereje teljében játszó Federer ellen, csak imádni lehet. A legszimpatikusabb és legintelligensebb játékos, aki valaha pályára lépett, példás családapa, és óriási arc, aki hihetetlen odaadással vezeti, - párban minden idők legnagyobb női játékosával - a hátrányos helyzetű gyerekek számára indított alapítványát.
Felülír ebből bármit, hogy elrántott egy csíkot? Nem hiszem. De a történetnek van egy másik oldala is.
Hogy lebukott és hazudott. Azt hazudta a férfi versenyeket szervező ATP-nek, hogy véletlenül beleivott asszisztensének feljavított italába.
Az 59-szeres Grand Slam-tornagyőztes Martina Navratilova megdöbbenve fogadta a hírt: „Sokkolt, amikor meghallottam. Nem is az a botrányos, amit művelt, hanem hogy hazudott, és nem ismerte be. Most megtette, de ez már semmit sem segít, ezt a hibát nem tudja kijavítani. Talán elveszik tőle azokat a trófeákat, amelyeket eltiltása esetén nem nyert volna meg? Több ellenfelet is legyőzött, miközben ki sem mehetett volna a pályára.” Ehhez annyi megjegyzést tennék, hogy semmit nyert ebben az évben.
A két Grand Slam-győzelemmel idén visszavonuló Marat Szafin véleménye hasonló: „Hallgatni tudni kell, vagy rögtön az eset után kellett volna beszélnie róla. Ez most Agassi és az ATP problémája. Tőlem mindenesetre senki sem fog hallani ilyesmit.”
Roger Federer sem érti: „Döbbenten és csalódottan értesültem Andre drogügyéről. Remélem, nem fordul elő hasonló eset a jövőben, mert a tenisznek tisztának kell maradnia.”
A világranglista-2. Rafael Nadal a legdühösebb: „Szörnyű, ami történt. Miért most árulja el mindezt, amikor már visszavonult? Sokat ártott a sportágunk hírnevének, és csalóként bűnhődnie kellett volna.
Oké, senki nem örül a rossz hírnek, de ez egy kicsit erős. Richard Gasquet néhány hónapja bukott le kokainnal és gond nélkül megúszta azzal a szöveggel, miszerint egy miami bárban véletlenül került italába az anyag a mintavételt megelőző este. Így kapott Gasquet egy év helyett két hónap és 15 napos büntetést. Rafael Nadal és sokan mások kiálltak mellette. Nem igazán látom a különbséget.
Most egyedül Andy Roddick maradt higgadt: „Andre mindig is a példaképem lesz. Az alapján ítélem meg őt, ahogy velem bánt, és ahogy szebbé tette a teniszt. Az eset idején egyébként amúgy is épp mélyponton volt, kikerült még a top 100-ból is.”
Minden út az ATP-hez vezet.
Nagy levegő: a profi teniszben alighanem jelen van a dopping. Nem a kokain, nem a fű és nem a crystal meth. Ezek drogok és nem doppingszerek. Beszívva teniszezni nem lehet nagy élmény és a többi drog sem segít, csak árt. A kérdés az miért hagyták futni Gasquet és miért nem hallottunk semmit 12 évig Agassi esetéről. Hogy mi mindent söpör még szőnyeg alá az ATP és a WTA.
A tenisz egészen különleges sport abban a vonatkozásban, hogy a játékosok gyakorlatilag egész évben pályán vannak és nem kétévente egy-egy eseményen kell csúcson lenniük. A dopping felemel és letaszít. A profi játékosoknak azonban egész évben toppon kell lenniük. Fejben, lábbal, szívben és technikában. De a kémia csodálatos tudománya mindenre megoldást talál. Nem értünk hozzá és hiszünk abban, hogy legjobbjaink nem doppingolnak. Majdnem biztosak vagyunk benne. És csak azért majdnem, mert mint egyre több példa mutatja, hogy az ATP-ben nem bízhatunk. A WADA pedig csak fújja, amit ilyenkor szokott. A szemforgató bürokraták csalódottak. Nagyon sajnálom őket, hiszen olyan sokat tesznek a sportért. Gyereket tízezrei kezdenek teniszezni miattuk, annyira jól nyomják…
A sportolók emberek. A teniszezők is emberek. A jó lábmunka nem ment meg attól, hogy büdöset szarjanak, a küzdeni tudás nem segít a párválasztásban (Boris) és a 200km/óra felett megütött első adogatások sem jelentik azt, hogy betartják a sebességkorlátozást.
Agassi úgy döntött, hogy hamarosan megjelenő Open című (zseniális cím) könyvét a Times segítségével futtatja be. Azon nem csodálkozom, hogy a lap szerkesztői a leghúzósabb résszel indítottak. Mondjuk Steffi szólhatott volna kedves férjének, hogy menni fog az a könyv magától, és baromira nincs semmi szükség arra, hogy élete hátralevő részében ezzel a felütéssel kezdődjön vagy végződjön minden róla szóló cikk. De lehet, hogy szólt és úgy döntöttek: fontosabb, hogy Andre kiadja magából, ami 12 éve nyomasztja. Szafin szerint hallgatni tudni kell. Nyílván mindenkinek egyszerűbb lenne, ha mindez a szekrényben marad. Nekünk sem kellett volna ilyen hosszasan hemperegnünk a trutyiban. De ez a legkevesebb cserébe azért, amit Andre adott.
Agassi visszavonulása
Nagyobb bajuk sose legyen!
Szerintem ez nem változtat Andre pályafutásának megítélésén. Nem ettől nyert trófeákat, ugyanis ettől nem lehet. Mi hiába nyomnánk, nekünk nem menne...
Ettől függetlenül kicsit persze csorbul a hírnév, de a lényegen nem változtat. Hány ilyen fog még kiderülni a mai versenyzőkről is.... El kell tudni fogadni, hogy a mai élsportban enélkül SENKI vagy. Ez van.