2009. 06. 09. 11:17
Köszönetnyilvánítás
Többet nem idegeskedem Roger Federer miatt.
Az elmúlt öt esztendőben, négyszer két hétre Federer játéka határozta meg minden gondolatom.
A Slamekhez igazodva mentünk nyaralni, gyűltek a megválaszolatlan mailek, csúsztak az ajánlatok, nem volt otthon narancslé...
Az első években lenyűgözve néztem, hogy egyszerűen képtelen veszíteni.
Úgy nyerte meg zsinórban első hét Slam-döntőjét (rekord), hogy ki sem derült, mire képes valójában.
Mark Philippoussis, Szafin, Roddick, Hewitt, Agassi és szegény Bagdatisz bármit tehetett, bárhogy játszhatott, sanszuk sem volt. Néha elhitték, hogy van, nyertek egy-egy játszmát, jött a come on (Hewitt), fészkelődött a közönség. Ilyenkor Federer egy laza mozdulattal fénysebességre kapcsolt és eltűnt az Andromeda-ködben.
Roddick - Federer 2004 Wimbledon
Andre Agassi 2005-ben, harmincöt évesen újra elverekedte magát a US Open döntőjébe. Minden álma az volt, hogy Samprashoz hasonlóan (Sampras 2002-ben éppen Agassit győzte le, - aki sokkal korábban, '94-ben és '99-ben diadalmaskodott) a US Open megnyerésével, hazai pályán aratott diadallal zárja csodálatos pályafutását. Wilson barátommal a nappalinkba ugrálva üvöltöttük végig az éjszakát. Soha senkinek nem drukkoltam annyira előtte. A második játszmát Andre 6/2-vel behúzta és reménykedni kezdtünk.
Talán most!
Federer egyszerűen nem hibázott többet a mérkőzésen. (6/3, 2/6, 7/6, 6/1)
Akkor jöttem rá, milyen borzasztó lehet ellene játszani, másnak drukkolni.
Federer - Agassi 2005 US Open
„Általában egy játékos vagy inkább támadó, vagy inkább védekező szellemű. Federer mindkettő. Olyan jó támadó játékos, amennyire teniszező csak lehet, és ugyanilyen jó védekező is. Hogy lehet az ilyet megverni?”
John McEnroe
Federer pedig újra és újra és újra ott volt a végjátékban.
2004 óta (Garros, Gustavo Kuerten, 3. forduló) húsz egymást követő Grand Slam-tornán jutott el az elődöntőig. Egy rekord, amit soha senki nem fog megdönteni. (korábbi rekord: Ivan Lendl, 10 elődöntő egymás után).
Húsz torna, több mint száz ellenfél.
Győzött négyórás mérkőzésen, 50 fokban Melbourne-ban (Ausztrál nyílt teniszbajnokság), éjjel egyig tartó lámpafényes csatában New Yorkban (US Open), fordított két játszma hátrányból Párizsban (Roland Garros), öt évig maradt veretlen Wimbledonban.
Lehetett volna mindez unalmas is.
Nem volt az, mert Roger Federer a legszebb teniszt játssza, mióta világ a világ.
Inkább az a megdöbbentő, hogy a szépség ilyen hatékony lehet.
Federer minden ütése tökéletes.
Tenisziskolák százaiban, gyerekek ezrei próbálják utánozni végtelen laza, erőfeszítés nélkül kivitelezett mozdulatait.
Élőben látni maga a megvilágosodás. Egy másik dimenzió. Azt sem látom hova fogja ütni a labdát.
Federer fonák
2004-ben Federer lett az első teniszező Mats Wilander (1988) óta, aki egy naptári évben a négy Grand Slamből hármat megnyert.
A világelső klasszikus támadójátéka legkevésbé salakon működött, de versenyeket nyert ezen a felületen is. Mindenki arról beszélt, hogy ő lehet az első teniszező Rod Laver után, aki megcsinálja a Grand Slamet.
2005-ben ez az esély már Ausztráliában elszállt.
Az év sportmérkőzésén, Marat Szafin az elődöntőben, ötjátszmás mérkőzésen győzte le a világelsőt.
Ez volt a második alkalom, hogy nem Fednek szurkoltam.
Nagyon-nagyon sokat veszítettünk azzal, hogy Szafin soha többé nem játszott úgy, mint azon a napon.
Federer - Szafin 2005 AO
Jött a Garros és egy 19 éves srác Mallorcaról.
Rafael Nadalnak hívták.
Ő nyerte a Garrost.
Fedet az elődöntőben, négy játszmában búcsúztatta.
Még szó sem volt fóbiáról, mumusról, félelemről.
Egy spanyol, aki jó salakon. Láttunk már ilyet százat.
Majd jövőre.
2006-ban döntőt játszottak. Federer már túl volt második győzelmén Ausztráliában és nagyon készült a Garrosra. Rákészült.
Újra Nadal győzött. Ez volt az első Slam-döntő, amit Roger elveszített.
Nagyon nem zavarta meg. Két héttel később megnyerte Wimbledont, ősszel a US Opent.
A Garros nem csak neki hiányzott. Nézzük, hogyan jártak nagyjaink. Zárójelben a hiányzó láncszem.
Björn Borg (US Open)
Jimmy Connors (Roland Garros)
John McEnroe (Roland Garros, Szegény BigMac két játszma előnyről bukott Lendl ellen)
Ivan Lendl (Wimbledon)
Stefan Edberg (Roland Garros)
Boris Becker (Roland Garros)
Mats Wilander (Wimbledon)
Pete Sampras (Roland Garros)
2007-ben Federer egyértelműen azzal a céllal indult neki az évnek, hogy ezúttal behúzza Párizst.
Hozzányúlt játékához, sokkal többet maradt alapvonalon, hosszú labdamenetekre rendezkedett be, megtanult csúszni, elindult minden salakos versenyen.
Hamburgban, életében először, legyőzte a salakkirályt.
Federer - Nadal, Hamburg 2007
Nadal a kézfogásnál annyit mondott: Legközelebb.
Legközelebb a Garros döntőjében Nadal nyert. Simábban, mint bármikor azelőtt.
Akkor már nagyon nem szerettem a spanyolt.
Elveszi a Slamet Rogertől. Ezzel a rohadt, passzív, szétpörgetett alapvonaljátékkal. Fúj.
Mindegy, úgyis utálom a salakot. Federer, pedig nyert mindenhol máshol.
Sorozatban 10.-ik Grand Slam-döntőjéjét játszotta ősszel a US Openen. Djokovicot verte három játszmában.
Valami véget ér
2008-ban az Ausztrál Open elődöntőjében Federer 5:3-as állásnál szervált az első szettért Djokovics ellen. Addig példátlan módon eldobta adogatását. Djoker megérezte, elhitte, megcsinálta.
Federernél - akit addig elkerültek a sérülések - ugyanitt mononukleózist diagnosztizáltak.
A tavasz odalett.
Egyre többen hitték el, hogy van esélyük, hogy meg tudják csinálni.
Vadászat indult.
Federert szétszedte a sajtó. Mindegy egyes vereség után leírták, visszavonulásáról faggatták.
A Garrosnak szinte esély nélkül futott neki és a döntőben Nadal megalázó verésben részesítette.
Nadal - Federer, Garros 2008
Aztán elvette tőle Wimbledont is.
A háromszoros bajnok Boris Becker nyilatkozta egyszer, hogy a wimbledoni centerpálya sokáig olyan volt számára, mint a saját nappalija. Az otthona, ahol nem veszíthet. Federer ötszörös bajnokként érkezett. Ha nyer megdönti Borg lehetetlen rekordját és zsinórban hatodszor diadalmaskodik a tenisz szentélyében.
Egyszerűen nem hittem el, hogy negyedik játszma rövidítésében hárított mérkőzéslabda (fonák egyenes elütés) után Fed kikaphat.
Sírtam a végén.
Az álomdöntő
Már nem utáltam Rafát, hogyan is utálhattam volna egy ekkora játékost?
Federer egy hónap leforgása alatt, remény nélkül bukta el a Garrost, minden idők legnagyobb mérkőzését Wimbledonban és vezető helyét a világranglistán.
237 héten után már nem ő volt a világelső (Újabb megdönthetetlen rekord).
Úgy éreztem valamit tennem kell.
Gyártottunk egy zászlót és kiutaztunk a US Openre.
Egész New York az újabb álomdöntőre várt.
Rafa azonban az elődöntőben elvérzett, mi pedig a Jedi visszatérését ünnepeltük.
Síró játék
Az idei Ausztrál Open nem volt olyan régen.
Mindenki emlékszik, hogyan bőgte el magát Federer az újabb elveszített Rafa elleni döntő után.
Én már nem sírtam. Mérges voltam.
A kemény pályás szezon rémálom volt. Federer vagy háromszor kapott ki Murray-től és Djokovictól.
Tornát sem tudott nyerni.
Bárhogyan készült, bármilyen jól játszott az AO döntőjéig, Nadal vált legyőzhetetlenné.
Federer weboldalán a szurkolók edzőt követeltek, úgy tűnt hamarosan elúszik a második hely is.
Ellenfelei fizikailag fölé nőttek. Már nem csak Rafáról volt szó. Murray és Djokovic játéka egyaránt erőteljesebb, dinamikusabb volt. És jöttek a többiek. Del Potro, Verdasco, Monfils.
Egyre jobbak lettek mindannyian.
Rogernek egyszerűen nem ment a lába, rendszeresen összeomlott, botrányosan adogatott és már a tenyeres sem működött.
Miamiban Djokovic ellen darabokra törte ütőjét (másodszor láttunk tőle ilyet).
Törik
A mérkőzés után Federer azt nyilatkozta, hogy örül a kemény pályás szezon végének, várja a salakot.
Ekkor mosolyogtam meg először. Pozitív hozzáállás nélkül nem lehet, de azért hülyét ne csináljon már magából...
Bejelentették, hogy Mirka állapotos, esküvő, második forduló (Wawrinka) Monte Carlóban.
Rómában zsinórban másodszor verte Djokovic.
Madrid előtt Federer bizakodó volt. Arról beszélt, hogy hosszú idő után újra érzi a játékot.
Kincstári optimizmusnak véltem. Madrid egyébként sem tűnt igazán mérvadónak a Garros szempontjából. Magaslati levegő, gyakorlatilag fedett pálya, holtfáradt Nadal.
De győzelem. Másfél év után! Fed másodszor tudott győzni salakon. Végre jól is játszott!
Az oroszlánkirály
Elindult a Garros.
A feleségem körbeírt minden ismerősének és egy francia srác válaszolt. Három éve minden nyáron végignézte ahogy Nadal elveri Federert, azt írta még egyszer nem bírja ki. Küldi a jegyeket a döntőre. Már postán voltak, mikor Rafa kikapott Söderlingtől
Haas ellen, szokás szerint a konyhában őrültem meg.
Del Potrót az irodában éltem túl.
Federer más lett. Ezen a szinten az egoizmus elvárás, a makacsság előny.
Csak akkor nyerhetsz, ha azt gondolod, te vagy a legjobb. Tehát nem változtatsz.
(Gondoltam én. Mert annyira értek hozzá.)
Federer játék iránti alázata azonban legyőzte egóját.
Küzdeni, csúszni-mászni láttuk már tavaly a US Openen (Andrejev), rossz játékkal nyerni, két játszma hátrányból fordítani az Ausztrál Nyílt Bajnokságon (Berdych).
De ez a szívósság új. Most becserkészi áldozatait. Kifárasztja őket. Rövidít.
" Sohasem szerettem igazán a rövidítéseket. Mindig úgy gondoltam, hogy a rövidítés egyfajta pánikreakció, ha az ember már nem tud mit csinálni az alapvonalról. Aztán idővel magtanultam, hogy akadnak játékosok, akik ellen kiválóan alkalmazható."
Roger Federer
Federer soha nem volt olyan atletikus, mint ezen a Garroson.
Lefogyott, szálkás, szívós öreg oroszlán. Levadássza ellenfeleit.
Addig megy utánunk, míg el nem fáradnak. Először lábbal, aztán fejben.
Fed a legkisebb gyengeséget is azonnal mégérzi és odacsap.
Átveszi az irányítást és többet nem ereszti áldozatát. Teljesen mindegy, hogy két játékkal a vége előtt érzi meg a lehetőséget (Haas), vagy a negyedik játszma közepéig (Del Potro) kell várnia a döntő pillanatig. Onnan már nincs visszaút.
Tavasszal, a döntő játszmás vereségek utám azt írták, Federer egyjátszmás versenyző lett.
Francokat. Inkább négy-öt. 27 évesen kifárasztani egy két méter magas, 20 éves srácot, az valami.
Fed már csak nagyvadra mozdul. Az ATP-tornák nem számítanak. Csak a Slam.
A döntő
Normálisan Robin Söderlingnek semmi esélye nincs Federer ellen.
A svájci soha nem kapott ki döntőben mástól, mint Rafától, a svéd pedig soha nem tudta még megverni őt.
Normálisan.
Ennél nagyobb teherrel azonban játékos még nem lépett pályára.
Mindenki felvonult (Agassi, Borg, McEnroe, Wilander) és majd mindenki Federer győzelmét kívánta.
Bármerre mozdult Párizsban az emberek azt kiabálták: eljött a te időd.
Minden újság, site és fórum azt hajtogatta: Most vagy soha.
Visszanézve könnyű menet volt.
A helyszínen vibrált a levegő.
A stadion tele volt spanyolokkal, akik Rafát éltették.
A franciák búztak, mögöttünk lökdösődtek.
Beugrott az idióta, szakadt az eső (minden más alkalommal megállították volna a játékot) és fújt a szél. Utóbbi Federer keresztje. Gyűlöli.
A precíziós műszer nem szereti a homokot.
A beütésnél azonban látszott, hogy Söderling azt sem tudja hol van. Az első öt alapütéséből Federer hármat az alapvonal mögül röptézett vissza. Söderling átintett és elnézést kért...
A svéd kezdte az adogatást. Az első szerva után rájöttem, hogy nem lehet baj. Söderling elég magasra dobja a labdát szervánál, amit sokszor 5-10 centivel lökött arrébb a szél.
Két-három méterrel csapta el első adogatásait és így nem volt esélye.
Ahogy Federer játszott, - a második szett rövidítését kinyomtatom kockánként- azt hiszem senki másnak sem lett volna, de ez teljesen lényegtelen.
"Tudom, hogy Rafa nem volt ott a döntőben, én viszont ott voltam és megnyertem. Ennyi történt. Nem reméltem, hogy így lesz de azért hittem benne. Ez talán a legnagyobb győzelmem, de mindenképpen ez vette le a legtöbb terhet a vállamról. Mostantól hatalmas lelki békével teniszezhetek egészen karrierem végéig, és senki sem mondhatja többé, hogy sohasem nyertem meg a Roland Garrost."
Roger Federer
MEGVAN a karrier Slam és 14 győzelemmel utolérte minden idők legeredményesebb játékosát, Pete Samprast.
A nagy drámák ellenére a Garroson zsinórban ötödik Slam-döntőjét játszotta.
Most már izguljon ő értem. Több oka van rá, mint fordítva.
Federer 14
Köszönet
Közben felnőtt egy új generáció. Srácok, akik azzal keltek és feküdtek, hogy ha akarnak valamit, jobbnak kell lenniük Roger Federernél.
A tenisz aranykorát éljük.
Köszönöm nekik.
Köszönet Rafael Nadalnak, hogy sokszor volt jobb, mint ami elképzelhető és hogy láthattam azokat a csodálatom mérkőzéseket.
Szeretném, hogy meggyógyuljon és jobb legyen, mint valaha.
Köszönöm Szabó Gábornak, hogy közvetít.
Barátaimnak, hogy végighallgatják minden agymenésem és jó képet vágnak hozzá, mikor semmi másról nem tudok beszélni.
Édesapámnak, hogy gyerekkoromban teniszezni vitt.
Feleségemnek, hogy napokig vigasztalt egy-egy vereség után.
Hogy megszerette Rogert és velem drukkolt.
Most már nyugalom van.











Kedves Fuzzy! Ezt nagyon szépen megfogalmaztad. Élmény volt olvasni! Természetesen végignézni is az volt ezt a csodálatos karriert! Nagyon boldog vagyok, hogy én is részese lehetek a világ (egyik) legjobb (szerintem a legjobb) teniszét játszó játékos sikereinek, és majd mesélhetek egyszer az unokáimnak, ha lesznek, hogy "én láttam őt játszani!" :)