krumplicukor
2012. 01. 24. 23:06
AO: Küzdeni tudni kell
Pici hagyta, hogy néhány óra erejéig előtörjön belőle a mélyen benne rejlő ausztrál, megmártózott egy kicsit a múltban és most beszámol nekünk az elmúlt egy hét legérzelmesebb meccséről.
Néhány hónapja, amikor Lleyton Hewitt szabadkártyát kapott az AO-ra, a versenyszervező azt mondta, azért, mert Hewitt már többször bebizonyította, hogy nagy bajnok, és lehet rá számítani. Én ezt nem nagyon értettem, gondoltam azért kapott szabadkártyát, mert ausztrál, és mert imádják. Bebizonyosodott, hogy a versenyigazgatónak volt igaza. Fuzzy 2009-es wimbledoni cikkéből kell idéznem Hewittról: „Meg mert bajnok. Nem arról van szó, hogy nem hibázik. Hanem, hogy visszajön.” És tényleg így volt.
Hogy hogyan jutott el Hewitt és az ellenfele, Novak Djokovic, a negyedik körig, arról már írtam. Az elmúlt években, sőt több mint fél évtizedben Hewittot rengeteg-rengeteg sérülés érte, rendszeresen kívül tanyázott a top50-en, top100-on. A tornára most is száznyolcvanegyedikként érkezett. Amikor a sérülések engedték játszani, akkor sem tudott belejönni a játékba, mert mire a meccshiány hatása elmúlt volna, újra lesérült. Egyszer-egyszer azért láthattunk tőle szép eredményeket, ha sikerült formába lendülnie. Ilyen volt 2009 Wimbledon és 2010 Halle. Tavaly az év felét kihagyta, mindössze húsz meccset játszott. Wimbledonban 2:0-ról fordított ellene Robin Söderling.
Djokovic elleni esélyeinél nem az volt a baj, hogy Djokovic a világelső, ő pedig már egy leharcolt, öreg róka, hiszen a korábbi GS győztes világelsőknél előfordul, hogy idősebb korukban is egyszer-egyszer régi önmagukat idézik, és megszorongatják a regnáló világelsőt.
A probléma ott van, hogy Hewitt játékát az ezredforduló környéki szerva-röpte játékosok ellen találták ki. Pete Sampras, Patrick Rafter vagy Goran Ivanisevic nem tudott mit kezdeni a tökéletes elütésekkel, és Hewitt-féle átemeléssel, ami a fajtájában a legjobb forever. Ha alapvonaljátékossal került szembe, akkor a mindentvisszaadok, verthelyzetbőlisnyerőtütök, kiszorírósdit játszotta, aztán, amikor az ellenfélnek elege lett, és feljött a hálóhoz, Hewitt elütött, vagy átemelt, és megnyerte a pontot.
És itt a bökkenő, hogy Djokovic ugyanezt játssza, újabb kiadásban, és kiszorítósdiban verhetetlen. Hewitt sosem volt az a „lelövöm a pályáról az ellenfelet” típusú játékos, akinek van sansza Djokovic ellen, ha bekattan. Hewittnak kiszorítósdiban kellett felülkerekednie, és tökéletesen fogadnia, mert Djoko nem jön fel gyakran a hálóhoz ellene, az biztos.
A meccs elejétől kezdve az ausztrál drukkerek, minden Hewitt pontnál őrjöngtek. Tudták, nem sokáig fog Hewitt már játszani, talán most látják utoljára kedvencüket (reméljük nem). Hewitt nagyon idegesen kezdett. Sok hibát, kettős hibát ütött. 6:1 lett a szerbnek. Sajnáltam, hogy ilyen sima, mert Djokovic sokszor nem tudta lelőni a pályáról Hewittot, az ausztrál felvette a ritmust, de aztán belehibázott, és nagyon rosszul adogatott. Djokovic rengeteg nyerő mellé sok hibát is begyűjtött, és az adogatása sem volt acélos, nem véletlen, hogy azt az egy gémet brékkel szerezte Hewitt.
A második szettben eldőlt, hogy ha sima három szett lesz is, akkor sem lesz megalázó a vereség. Hewitt még mindig túl sokat hibázott, hogy esélye legyen, de egy-egy labdamenetben megmutatta, hogy ha most már nem is, de volt idő, amikor ő volt a Jani a pályán. A szett közepén még egy csodás fonák átemelést is ütött. Mondtam már, a legjobb forever. Szinte a T-vonalon pattan le, még sincs esélye a röptézőnek.
Djokovic a harmadik szettben egy brékelőnnyel, 3:0-ra elhúzott. De Hewitt nem adta fel. Ő nem adja fel. GS-en soha. Előbb ugrana a kútba, minthogy a melbourne-i centerpályán ne küzdjön az utolsó pontig. És visszajött, a fenébe is, visszajött, a semmiből. Nem hibázott annyit, felvette Djokovic gyilkos tempóját, és a világelső egy kicsit megérezte, hogy milyen ellene játszani, amikor hiába üti sarokból sarokba a labdát, mert az visszajön és egy idő után belehibázik. És Djoko sokszor belehibázott. Hewitt pedig többször is fogadásnyerővel gyilkolta le a nem túl erős szervákat. Rendesen ütötte kedvenc inside-out tenyereseit, amiket Djoko fonákja néha visszabombázott, néha nem, és nem egy fonákkeresztcsatában bizonyult jobbnak Djokovicnál.
Kétszer brékelte Djokót. Attól kezdve, hogy kiegyenlített 4-4-re, a szurkolók már alig bírtak magukkal. 4-4 bréklabdák után pedig egyáltalán nem. A brékpontnál, amit végül megnyert Hewitt, felrobbant a stadion. 5-4-nél Hewitt szerválhatott a szettért. Mivel azonban két fogadásra specializálódott játékosokról van szó, még nagyon-nagyon nem dőlt el a szett.
Ebben a pillanatban elment a stream-em. (Áááááhhhrggh!!!!!) Ettől aztán agyvérzést kaptam, de eszemben sem volt orvosért kiáltani, inkább feláldoztam a jobb agyféltekemet, minthogy kihagyjam a következő gémet.
0-15, alig láttam az első pontot, de Hewitt hibázott. 0-30 kicsúszott egy fonák. Hewitt jól szervál, valahogy elvergődnek egyenlőig. Hewitt az egyenlő oldalon nyerőkkel operál. Kétszer is kilövi a vonalat. Szettlabda, a közönség eksztázisban. Djoko legyilkolja a második szervát. Hewitt nyerő vagy Djoko hiba, már nem emlékszem, de újabb szettlabda. Ismét második adogatás, Djoko irányít, végül egy óriási fonákkereszttel megnyeri a pontot. Újabb szettlabda. Második szerva: Djoko legyilkolja, Hewitt nem tudja visszakanalazni. A következő pont is a szerbé.
Bréklabda. Bejön az első szerva, Djokovic labdája megpattan a hálón. A közönség soraiban néhányan szívrohamot kapnak. Hewitt felrohan, nem is, felteleportál a hálóhoz és egy fonák rövid kereszt nyeséssel megnyeri a pontot (Vagy lehet, hogy ez egyenlőnél volt? Mindegy.). A sokadik szettlabdáját azonban Hewitt megnyeri. Mindenki boldog, kivéve Djokovicot, de talán még ő is egy kicsit.
Fed azt nyilatkozta, az egész tornán drukkol Hewittnak, és valószínűleg ott lesz a Djokovic elleni meccsén is.
A harmadik szettben, úgy érezte a közönség, hogy innen már minden lehet. 2-2 körül Hewitt bréklabdához jutott, de a szerb egy jó szervával és egy tenyeressel hárított. Utána ütött 1-2 ászt, és hozta a szerváját. Hewitt az elején még hozta a szerváját, de 3-2-nél már nem bírta a nyomást, Novak brékelőnybe került, de hát jó fogadókról van szó, előfordul a brék. Azonban Djokovic a hárított bréklabdát követően jobban kezdett szerválni, és elhúzott 5-2 re, 5-3-nál a meccsért szerválhatott.
Ász. 15-0. Hewitt nem adja fel. A következő labdamenetben ezerrel támad. Félig már övé a pont, aztán valahogy mégsem. 30-0. Ász. 40-0. Hewitt nem adja fel. Ő aztán nem. Az első meccslabdát egy tenyeres rövidkereszt nyerővel hárítja. Aztán Djokovic befejezi, egy tenyeresre Hewitt már nem ér oda.
A melbourne-i közönség nagyon szép ajándékot kapott Hewittól: egy szettet, amit senki sem várt el tőle. Novak Djokovic – Lleyton Hewitt 6:1 6:3 4:6 6:3
A többi versenyző is kapott egy ajándékot. Ha nem is eloszlott, de megtépázódott Djokovic verhetetlenségének a képe. David Ferrer vagy Andy Murray talán azt gondolhatja, hogy ha Hewitt nyert egy szettet Djoko ellen, én miért ne nyerhetnék hármat? Azért ne legyenek illúzióink, ugyanannyira Djokovic a legfőbb esélyese a tornának, mint a meccs előtt. Wimbledonban is vesztett egy szettet az elején, de azután ellentmondást nem tűrően vitte haza a kupát. Már írtam: nem az első héten kell jól játszani.
A fiataloknak meg mindenkinek jó lecke volt ez a meccs küzdeni akarásból és kitartásból. Sokaknak nem tetszett, hogy Bernard Tomic duplaszett- és brékhátrány után nem nagyon küzdött Fed ellen. Bár, én megértem. Ilyen állásnál el kell hinni, hogy van esélyed a szett megnyerésére, de eleve nagyon nehéz a példaképed ellen játszani, és azt gondolni, hogy fordítani tudsz innen az ellen, aki szerinted a legjobb, nem lehet. Nadal/Djoko/Murray ellen talán más lett volna. Majd meglátjuk…
Addig is: C’mon!!!
cool