2011. 08. 28. 13:33
Nyíltan
Olyan egyszerűen kiszámítható, előre megjósolható volt eddig az év: Andy Murray kiesik az első körben, ha ezres tornáról van szó, Grand Slamen újra és újra reményt kelt a brit nemzetben, Roger Federer különösebb gond nélkül jut túl az első körökön, majd Nostredamus sem tudná megjósolni, hogy a tornák végén éppen melyik Roger Federer fog a pályára lépni, Rafael Nadal dolgozik, dolgozik, döntőbe jut, és kikap, Novak Djokovic pedig megnyer mindent.
Néha feltűnik Jo-Wilfried Tsonga és megveri Fedet, Mardy Fish keblére öleli a legmagasabban rangsorolt amerikai teniszező státuszt, és karrierje legszebb napjait éli, Robin Söderling többet sérült, mint amennyi időt a pályán tölt, Juan Martin Del Potro pedig szemünk előtt igazolja Fed azon, évekkel ezelőtt tett kijelentését, hogy a jelenlegi férfi teniszmezőnyben három hónap a határ. Azon felül már szinte lehetetlen visszajönni.
Az ember természetének alapeleme a kiszámíthatóságra törekvés, így július végére mindenki elfogadta a fenti állításokat alapigazságokként, és beletörődött abba, hogy ez egy ilyen év lesz.
De mindnyájan tisztában vagyunk azzal is, hogy a tenisz az a sport, ahol az alapigazságok élettartama legfeljeb néhány hónapra szól, így azon sem lepődött meg senki sem, hogy a US Openre felvezető tornák elkezdtek felkészíteni minket arra, hogy hamarosan újabb alapigazságokat teszünk meg sorvezetőnek.
Az élmezőny nagy részét ugyanis némiképp felkészületlenül érte, hogy egy hónappal Wimbledon befejezését követően két, kötelező ezres tornán kellett elindulnia, a bájosan forró, párás amerikai betonrengetegben.
Novak Djokovic két GS győzelemmel és mindössze egy elszenvedett vereséggel a háta mögött vágott neki az év utolsó nagy menetelésének, és elég gyorsan kiderült, hogy a szünet nem tett jót a játékának. Túl sok idő volt gondolkozni, felfogni, nyaralni, birodalmat építgetni, és az adrenalin, ami Novákot tornáról tornáról előre vitte az év első felében, megtörni látszott. Már Montreálban sem pörgött olyan sebességen, mint a megelőző hónapokban, de még ez a lecsökkentett fokozat is elég volt arra, hogy Novak megszerezze az első olyan rekordot, ami egyedül az ő nevéhez fűződik.
A montreáli torna megnyeresével ugyanis ötre emelkedett a Novak által ebben az évben besöpört ezres tornák száma (Indian Wells, Miami, Madrid, Róma, Montreál), amely teljesítmény példa nélküli, Fed és Rafa korábban "csak" négyig jutott egy-egy játékéven belül.
Novak Cincinnatinak is nekifutott, hiába kérdőjelezték meg sokan ezen döntés ésszerűségét, és szenvedve bár, de bejutott a döntőbe, ahol Andy Murray és az egyre makacsabb vállsérülése várta, amely végül arra kényszerítette, hogy visszalépjen a meccstől egy szett és néhány gém lejátszását követően.
Novak nagy sorozata ezzel megszakadt, az évben először elveszített egy döntőt, és a fizikai problémák mellett az is látszott, hogy nem pusztán a sérülésről van szó, Novak beleütközött a Falba, amin általában csak hosszabb idő és némi pihenés után lehet átmászni.
Izgalmas kérdése lesz a US Opennek, hogy Novaknak pontosan mennyi időre lesz szüksége ahhoz, hogy újra rátaláljon arra a Novakra, aki egy szinttel mindenkinél feljebb teniszezett az év első felében.
Rafael Nadal hasonló gondokkal küszködik, mint Novak, annyi különbséggel, hogy neki sikerélmény sem nagyon adatott, amiből építkezni tudna. Úgy tűnik, Rafa úgy reagál arra a tényre, hogy a teniszvilág immár visszafordíthatatlanul megváltozott körülötte, mint anno Fed, az elveszített wimbledoni döntőt követően Montreálban az első meccsén Ivan Dodigtól, Cincinnatiban a harmadik meccsén Mardy Fishtől kapott ki. Játéka a legszebb "valaki szóljon már neki, hogy eszméletlenül sikeres, sokszoros GS győztes, a macska rúgja meg!" fedi teniszt idézte, nem egyszerű dolog a feldolgozási folyamat, most mit csináljunk. Jó hír viszont, hogy az ilyen eszméletlenül sikeres, sokszoros GS győztesekben addig-addig gyűlik a megaláztatás és a düh, amíg egyszercsak elegük nem lesz és le nem gyalulják a mezőnyt.
Kérdés persze, hogy Rafa eléri-e ezt az állapotot a US Open második hetére, vagy ez a 2012-es év újdonsága lesz.
Roger Federer jól érzi magát a bőrében. Szponzori rendezvényekre jár, új, csaknekikészült Nike pólókban vigyorog a Facebook oldalán, néha leugrik egyet edzeni, ha megnyeri az éppen aktuális meccsét, az nagyon jó dolog, ha éppen elveszíti, az is az, mert hát olyan jók és ügyesek a fiúk, hogy van az úgy, hogy nem sikerül, nincs ezzel semmi gond. És a világ egyébként is szép és nagy és annyi mindent fel kell fedezni benne.
Ezzel nagyjából mindent leírtunk Fed elmúlt egy hónapjáról. És a következő tizenegy hónapjáról is.
(Azoknak a Fed drukkereknek, akiknek még segítségre van szükségük az események ilyen alakulásának megemésztésében, itt van egy nosztalgiázós, megkönnyezős, amikor még a tenisz volt az élete - típusú US Openre készült videó, hogy értékeljétek, mennyire szerencsések is voltunk.)
Andy Murray ott folytatta Montreálban, ahol Miamiban abbahagyta, az első meccsén Kevin Anderson búcsúztatta. Ezzel Andy 0-3-ra javította a mérlegét az idei keménypályás ezreseken, ami a világranglista negyedik helyezettjétől mindenképpen meglepő eredmény volt, de ha még azt is hozzáteszük, hogy Andy hét ezres tornája közül az összeset keménypályán nyerte, akkor meg különösen.
Andy azonban nem idegesítette magát, és kihasználva a foghíjas mezőnyt, azt, hogy mind Rafa, mind Fed korán búcsúzott, valamint, hogy Novak sérülés miatt feladta a döntőt, Cincinnatiban szépen megnyerte idei első ezres tornáját, amely teljesítményével az első Novakon kívüli ezres bajnok lett az évben (a kötelező ezreseket nézve). Persze, a játéka most is hagyott némi kivánnivalót maga után és ő is sérüléssel küszködik, de jelen pillanatban a nagy négyesből Andy várhatja a legkedvezőbb előjelekkel a US Opent.
Még próbálom feldolgozni ezt a mondatot.
A mezőny azonban nemcsak a négy nagyból áll, és ugyan a US Openen ritkán születnek meglepetések, de idén talán van esély arra, hogy kivülálló is sokáig jusson.
Illetve lenne rá esély, ha a kivülállók is nem hasonlóan sérült, fáradt, leharcolt játékosokból állnának. Tsonga jó formában volt egész évben, de Montreálban sérülés miatt vissza kellett lépnie Djokó ellen, Berdych is mintha magára talált volna, de Cincinnatiban sérülés miatt vissza kellett lépnie Djokó ellen, Robin nem indult sem Montreálban, sem Cincinnatiban sérülés miatt, David Ferrer csak Montreált hagyta ki ilyen okból, Cincinnatiban a harmadik körig jutott.
Juan Martin Del Potro eddigi keménypályás szezonja alulmúlta a várakozásokat, az a fránya sorozatterhelés hozza ki a legjobban, hogy mi a helyzet, és az az argentinre nézve nem túl biztató. Értsd, amikor ez a Fed tulajdonképpen nagyon könnyen intéz el Cincinnati első körében, akkor van min elgondolkozni.
A Sötét Lovak közül egyedül jó formában és egészségesen Mardy Fish várja a US Opent, de valahogy még mindig nem látom magam előtt, ahogy két hét múlva vasárnap a jó öreg Mardy ott áll a döntőben, úgy látszik ehhez még az én fantáziám sem elegendő.
Izgalmas, és úgy tűnik, nehezen kiszámítható US Open következik tehát, ami minden előjel ellenére, szerintem, mégsem fog sok újdonsággal szolgálni. Úgy döntöttem, hogy jósolok egyet, mert miért ne, és megteszem téteimet: olyan teniszező fogja idén felemelni a győztesnek járó kupát, aki már pontosan tudja, hogy hogyan kell GS-t nyerni.
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNYEK
Két kéréssel is fordulnék hozzátok, az egyik visszavezet egy korábbi beszélgetésre, amit folytattunk és felteszem a kérdést, van-e olyan közületek, aki szeretne hozzájárulni a bloghoz és vállalná, hogy egy-egy meccsről ír beszámolót? Többen is felvetették korábban, hogy szívesen vállalkoznának ilyesmire, most itt a lehetőség annak, aki komolyan gondolta, küldjön egy emailt nekem a heyholetsgomod@gmail.com címre, és megbeszéljük a részleteket. Szólok azért előre, hogy csak olyan írjon, aki alaposan átgondolta, hogy tudja vállalni, mivel ez nem kis munka, mégha nyilván rövidebb, csak egy-egy meccsről történő beszámolókról lenne szó, és aki képes elviselni a kritikát :)
A másik kérdés pedig a tippelős játékhoz kapcsolódik, Rafain kényszerű szabadságát tölti, de egyébként is mondogatta már, hogy szeretné átadni a stafétabotot, lenne-e olyan köztetek, aki vállalná a US Open tippjáték lebonyolítását? Dobs esetleg?











Egy Tsonga-Đ nem feltétlenül előzne meg egy Rafa-Andyt. Egy amerikai-bárkit pedig biztos nem.