krumplicukor
2011. 06. 26. 14:01
Wimbledon: Üdvözöllek dicső lovag
Megérkeztünk Wimbledonba, ahol a fű zöld, az ég szürke, a labda száll, vagy sem, a pontok gyorsak, vagy sem, a nyesés lent marad, vagy sem, attól függően, hogy kit kérdezel.
Roger Federer a tényleg lassabb? kérdésre hosszas fejtegetésbe kezdett arról, hogy az elmúlt tíz évben a labdák és a húrok miatt megváltozott a játék, és az jelentősen lelassult. De amikor Wimbledonról volt szó, reakciója az alábbi mondattal foglalható össze:
"JajistenemwimbledonhátnemcsodáshogyújraittvagyunkannnyiraannyirajaistenemWIMBLEDON!!!!"
Miután tisztáztuk, hogy Wimbledon továbbra is Wimbledon, vágjunk bele, kinek hogyan alakult a sorsa az első héten.
Rafael Nadal a friss Roland Garros cím birtokában magabiztosan és jó szervával érzékeltette Michael Rusell-lel és Ryan Sweetinggel, hogy mennyire nincsenek vele egy súlycsoportban. Gilles Müller ellen pénteken lépett pályára Rafa, azonban az estefelé megérkezett eső miatt az első szettet követően félbe kellett szakítani az egyes pályán játszódó mérkőzést.
Müller az első két szettben 80 % felett szervált, Rafa pedig nem találta a luxemburgi szerváira a választ, a rövidítésben azonban a luxemburgi rendre hibázott, így Rafa mindkét szettet megnyerte. A meccs végén Müller már nem fejtett ki semmilyen ellenállást, 6-0 lett a vége.
Rafa a negyeddöntőért Juan Martin Del Potróval játszik, aki az állandó esőnek köszönhetően hat napon keresztül minden nap pályára lépett, ami nem akkora baj, legalább szokta a füvet, ami a legjobb szándék mellett sem mondható a számára legkedvezőbb borításnak. Az argentin már eddig is a legjobb eredményét produkálta Wimbledonban, a második kör volt a végállomás a korábbi tornáin, idén Flavio Cipolla, Olivier Rochus és Gilles Simon ellen is győztesen hagyta el a pályát. Juan Martin szervája jól működik, a mozgása is sokat javult a gyepen, mégha a bizonytalanságok most is érzékelhetőek, és a csúszkálások sem maradhattak el.
Határozottan jobban boldogul idén Juan Martin a fűvel, mint az alkatilag hasonló fiatal kanadai teniszező, Milos Raonic, akitől előzetesen meglehetősen sokat vártak. Milos mindössze karrierje második füves tornáját játsszotta idén Wimbledonban, és míg egyértelmű, hogy nagy lehetőségek vannak a fiúban, a füvet még szoknia kell. Egy szerencsétlen mozdulat következtében Milos csinált egy akaratlan spárgát, aminek eredményeképpen fel kellett adnia a Gilles Müller elleni meccsét, gyorsan kórházba is szállították, szerencsére a csípősérülése azonban nem bizonyult súlyosnak.
Rafa negyedében Mardy Fish és Tomas Berdych küzd még a negyeddöntős helyért, Mardy az utóbbi két évben kifejezetten megbízható és jó teniszt játszik, a fű pedig egyébként is első számú feltalálási helye, így nem meglepő, hogy Marcel Granollers és Destin Istomin sem jelentett neki gondot. Robin Haase-val már nehezebben vergődött volna zöld ágra, azonban a holland 2-1-es szettaránynál sérülés miatt visszalépett a meccstől.
Tomas Berdych tavaly Wimbledon óta sok értékelhetőt nem tudott felmutatni, azonban Londonban mintha újra rátalált volna a tavaly tavaszi játékára. Tomasból én azt is bármikor kinézem, hogy a tavalyi wimbledoni döntője után minden más mellékes semmiségnek tűnt, és csak erre az egy tornára hajlandó ismételten koncentrálni, nála az ilyesmit nem lehet tudni.
Mindenesetre Filippo Volandri, Julien Benneteau és Jr. Alex Bogomolov sem élete legszebb pillanatai között fogja emlegetni a Tomas elleni meccsét.
A nagy négyesből kétségtelenül Andy Murray-vel bántak el legjobban a sorsolás istenei, a skót Daniel Gimeno-Traverrel kezdett, aki nem tartozik a félelmetes első körös ellenfelek közé, utólag mégis annak bizonyult, mivel erős szervajátékával, cseppet sem megilletődve lépett pályára, és a kissé lassan kezdő Andy ellen meg is csípte az első szettet. A végén kapott azért két bagelt a mihez tartás végett, de már az első meccs sem volt egy egyszerű menet Andy számára.
Második körben a szép és eredményes teniszt játszó Tobias Kamke érkezett, aki azonban nem tudta folyamatosan hozni azt a szintet, ami szettnyeréshez vezetett volna, de Andy számára egy újabb koncentrálós, végig figyelős találkozó volt.
A harmadik körben pedig Ivan Ljubicic következett, aki harminckét évesen sehogyse a visszavonuló beszédét akarja fogalmazni, helyette játszik egy nagy meccset a centeren egy teljes nemzet reményeinek cipelőjével. A horvát szettet is nyert, és a negyedik szettben is rövidítés kellett Andynek ahhoz, hogy továbbmehessen. Andy bemutatta most is a fél-lábaközötti, piszok szemtelen ütését, amit Queensben Jo Willifred Tsonga ellen is kipróbált, hadd lásson valami váratlant is a nézőközönség.
Andy a negyeddöntőért azzal a Richard Gasquet-val csap össze, akivel 2008-ben kétszettes hátrányból nyert a negyedik körben itt, valamint 2010-ben a Roland Garros első körében szintén két szett elvesztése után tudott fordítani. Richard meg is jegyezte, hogy idén új módszerrel próbálkozik, nem szeretné az első két szettet megnyerni... Gasquet egyébként nagyon magabiztosan mozog füvön, 2007-ban elődöntős volt itt, idén Santiago Giraldón, Igor Kunyicinen és Simone Bolellin vezetett az útja Andy-ig.
A negyeddöntőért Lukasz Kubot - Feliciano Lopez találkozó lesz még, amely párosra azt hiszem, nem sokan tettek volna, tekintve, hogy ebben a negyedbe került Gaël Monfils és Andy Roddick is.
A füves pályás teniszhez minden képességgel megáldott, azonban mindezt eddig kihasználatlanul hagyó Monfils elvérzett a világranglista kilencvenharmadik Lukasz Kubot ellen, míg a Roland Garrost kihagyó és a teljes salakszezonban mindössze három meccset játszó Andy Roddickot a salakos idényben összeszedett, stabil játékot játszó Feliciano Lopez ütötte el attól, hogy megérje a második hetet Wimbledonban.
Lopez hibátlan szervajátékkal, és ügyesen variált ütéskombinációkkal teljesen sima meccsen győzött nyolc alkalomból először az amerikai ellen, és talán furcsa ezt mondani egy huszonkilencéves játékosra, de úgy tűnik, hogy ebben az évben teljesen megérett a játéka, az egész pályafutása során Achilles sarkaként szolgáló fonákját rendbe szedték, ez az ütése sokkal hatékonyabb, mint eddig volt, és a mentális kihagyások is eltűntek a játékából. Meglátjuk, mire lesz ez elég.
Az előttünk álló Őrült Hétfőn nemcsak a felső, hanem az alsó ág is játszani fog, így nézzük, milyen meccsekre számíthatunk a tabella ezen térfelén.
Roger Federer három, túl sok erőfeszítést nem igénylő, meglehetősen álmos meccsen van túl, sem Mihail Kukuskin, sem Adrian Mannarino, sem David Nalbandian nem kényszerítette arra a svájcit, hogy tudásának akárcsak egy töredékét is elővegye. Annyi megállapítható, hogy a szervája jó, hasonlóképpen a mozgása is, a többi tesztelésére talán a következő ellenfele ellen több lehetősége lesz.
Az idei idényben mindeddig a várakozásokon alul teljesítő Mihail Juzsnyíj érkezik majd a negyedik körben Fednek, az orosz, ha jó napot fog ki, képes olyan teljesítményre, amely Fedet arra sarkalhatja, hogy magasabb fokozatba kapcsoljon. Misa Juan Monacón, Somdev Devvarmanon és Nicolas Almagrón keresztül jutott a negyedik körbe.
Fed negyedében David Ferrer és Jo Willfred Tsonga mérkőzés lesz még a negyeddöntőért, mindkettő top teniszezőnek az eddig vezető úton meg kellett küzdeni egy-egy nagyon tehetséges ifjúval, akiknek az elkövetkező években remélhetőleg lesz lehetőségük arra, hogy felkapaszkodjanak az élmezőnybe.
David Ferrer a tizenkilenc éves amerikai Ryan Harrison ellen játszott a harmadik körben, Ryan a kvalifikáció során két meccset nyert, a harmadikat elveszítette ugyan, de szerencsés vesztesként főtáblára került, ahol az Ivan Dodig elleni első meccsét meg is nyerte, majd David Ferrert öt szettes meccsre kényszerítette. Mint mondani szokás, Ryanre oda kell majd figyelni a jövőben.
Jo Willfred Tsonga mindeddig a torna legjobb mérkőzését játszotta a húsz éves Grigor Dimitrovval, akit régóta várnak már a szakemberek, hogy megtegye az első lépést, ami az áttörést jelentheti neki, ugyanis a bolgárnak fantasztikus keze van ehhez a játékhoz, minden ütése a helyén van, csak egyelőre a stabilitás hiányzik a játékából. Tsonga ellen azonban nagyon magas színvonalon játszott, és olyan játékot mutatott Grigor, amire lehet építkezni.
Novak Djokovic a Roland Garros elődöntőjében elszenvedett vereségét követően Wimbledonban lépett újra pályára, így mindenki kiváncsi volt arra, milyen hatással volt rá idei veretlenségi sorozatának megszakadása. Jeremy Chardy és Kevin Anderson válasza erre a kérdésre, egyértelműen a "semmilyennel" lett volna, Marcos Baghdatis azonban megmutatta, miért is a fű Novak leggyengébb borítása. Marcos harmadik körös meccsén nagy csatára késztette a szerbet, aki szettet is veszített a ciprusi ellen, és elég jól látszott, hogy Djokó ütései nem annyira erősek itt, mint a többi borításon és a stabilitása sem teljesen olyan egyelőre, mint a tavaszi időszakban volt.
Novak a negyeddöntőért Michael Llodrával játszik majd, a francia alapvetően szerva-röpte játékos, bár az utóbbi időben a kor követelményeinek megfelelően az alapvonaljátékot sem veti meg, és annak ellenére, hogy idén nem produkált olyan eredményeket, mint tavaly, Wimbledonban veszélyes lehet.
Ebben a negyedben a másik negyedik körös meccset Bernard Tomic és Xavier Malisse játssza, szintén nem egy olyan párosítás, akikre a torna előtt sokan fogadtak volna.
A tizennyolc éves Tomic jutott a fiatalok közül a legtovább, megnyerte mindhárom kvalifikációs mérkőzését, majd három szettben nyert Teymuraz Gabashvili ellen, a második körben pedig a két napon keresztül játszott, Igor Andrejev elleni meccsén 0-2-es szetthátrányból állt fel, és nyert végül.
A fiatal ausztrálnak másnap az ötödik kiemelt Robin Söderling ellen kellett játszania, és három szettben sikerült a bravúr, búcsúztatta a tavalyi negyeddöntőst. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Robin gyomorvírussal küszködött, és a meccs nagy részében a kérdés leginkább az volt, hogy összeesik-e a pályán, vagy sem, de az elmondottak önmagukban is elegek annak megállapítására, hogy a borzasztóan tehetséges Bernard lépked szépen előre, és ha minden rendben megy, nem kell sok ahhoz, hogy állandó résztvevője legyen a Tournak.
A negyeddöntőért az ellenfele a harminc éves Xavier Malisse lesz, aki 2002-ben járt már elődöntőben Wimbledonban, és akitől, képességei alapján, mindig is többet vártak a szakemberek, mint amit a karrierjéből végül sikerült kihoznia. Így a Tomic - Malisse meccs mindenképpen csemege lesz, bár az igazi meglepetés az lenne, ha nem Malisse lenne ott a negyeddöntőben.
A lányoknál kivételesen mi is érdekeltek voltunk több forduló erejéig a tornán, miután a sérülés miatt hosszú időt kihagyó, és védett rangilstahelyezés alapján főtáblán induló Czink Melinda az első körben a tizedik kiemelt Samantha Stosurrel futott össze, és nagyon sima meccsen, szép játékkal búcsúztatta a füvön erős ütéseit kihasználni nem tudó ausztrált. Melinda ezt követően Anasztaszija Jakimova ellen is diadalmaskodott egy küzdelmes meccsen, Shuai Peng viszont megállította a magyar lányt, de panaszra okunk nem lehet, Melinda küzdött az utolsó pillanatig, és volt esélye is arra, hogy harmadik szettre vigye a meccset, végül azonban a rövidítésben alulmaradt.
A lányoknál mindenképpen meg kell említeni, hogy egy év kihagyás után visszatért a versenyzéshez a tavalyi bajnoknő Serena Williams, lábfejsérülése miatt többször műtöttek az elmúlt évben, majd tavasszal tüdőembóliát kapott, így érthető, hogy az első körös, Aravane Rezai elleni meccsét követően sírva fakadt örömében a pályán.
Nővére, Venus Williams sem játszott az Australian Open óta ebben az évben, csípősérülés miatt hagyta ki az elmúlt öt hónapot, azonban húgához hasonlóan, ő is már három nyert meccsen van túl.
A kiemeltek közül kiesett a tavalyi döntős Vera Zvornajeva, valamint a Roland Garros bajnoknő, Li Na számára is véget ért Wimbledon, utóbbit Sabine Lisicki búcsúztatta.
Negyedik körben Caroline Wozniacki - Dominika Cibulkova, Shuai Peng - Marija Sarapova, Sabine Lisicki - Petra Cetkovska, Marion Bartoli - Serena Williams, Tamira Paszek - Ksenia Parvek, Nadia Petrova - Victoria Azarenka, Petra Kvitova - Yanina Wickmayer, Venus Williams - Tsvetana Pironkova mérkőzések lesznek.
Nem tett volna jót nyilván :) De ez még csak a második GS volt az évben, és szinte teljesen biztos vagyok benne, ha felteszi neki valaki a kérdést RG negyeddöntő környékén, h ki nyeri idén W-t, akkor gondolkodás nélkül azt válaszolja, h ő ;) Viszont RG-n jól játszott, egy ágra került Djokóval, ki kellett használnia a lehetőséget. Mert azért ne értsük félre: Fedben a gondolat, h legközelebb legyőzi Djokót nem az RG harmadik körében kezdett el megfogalmazódni. Látszott ez a fején már IW-ben is, elege volt Djokóból, ez egyértelmű volt. Az, h spéci RG-ig addig senki másnak nem sikerült, csak adott még egy plusz lökést. Szerintem sose lehet túlbecsülni, h mennyire büszkék és mit szépítsük, nagyképűek az élmezőny tagjai. Titkon mindegyik megvan róla győződve, h ő a legjobb, és gyűlölik, ha valaki többször is megveri őket. Azt meg pláne, ha éppen nem róluk szól minden ;)