krumplicukor
2011. 06. 01. 07:52
Roland Garros: Végjáték
Minden Grand Slam kezdetén veszek egy mély levegőt, és arra gondolok, hogy mennyi meccs, mennyi óra, mennyi érzés áll előttünk. És a tudat, hogy bármi megtörténhet, hiszen még nem történt meg semmi sem.
Aztán azt veszem észre, hogy néhány napja még egyre reménytelenebb harcot folytatva próbáltam kiszűrni, melyek azok a meccsek, amikről írni kellene, de kimaradt ez is, és még ott van az is, most viszont alig van néhány név, és alig van néhány meccs.
Nem sok idő az a két hét.
Olyannyira nem, hogy a férfiaknál már csak hat teniszező van talpon, kettő közülük elődöntős, ma pedig a további négy játékos is eldönti, kiknek lesz lehetőségük arra, hogy megküzdhessenek a végső összecsapáson.
A férfiaknál az alsó ágon összejött a meccs, amire mindenki várt... azóta, hogy Roger Federer beütötte a meccslabdát Stanislas Wawrinka ellen.
A torna előtt Fed neve sem az esélyesek között, sem a meglepetést okozhatnak kategóriában nem merült fel sem a szakértőknél, sem a médiában. Sőt. Amnézia telepedett a teljes tenisztársadalomra, amelynek legfontosabb tünete az volt, hogy képződött egy tizenhatszoros GS győztes alakú fehér folt a kollektív tudatban.
Nem mintha ez a világranglista harmadikat olyan nagyon zavarta volna. Helyenként inkább az volt az érzése az embernek, hogy talán túlságosan is élvezi.
Kérdezgessék csak nyugodtan Rafát arról, hogy mi a gond a játékával, és Djokó tényleg elvette az önbizalmát? Djokót pedig arról, hogy mit gondol, meddig tart ez a sorozat, és mikor fog megszakadni? És mi lesz azután, ha megszakad? Nahát, már hetek óta nem kérdezték meg, hogy mikor szándékozok visszavonulni... hm, ezt el tudnám viselni...
Természetesen ennek vége. A következő két nap arról szól majd, lehetséges-e, hogy Fed lesz az, aki megállíthatja Novakot?
De mielőtt ennyire előreszaladnánk, ejtsünk néhány szót arról a két meccsről, ami megadta Fednek a lehetőséget, hogy megkísérelje a szerb csúcsdöntési kísérletének félbeszakítását.
Fed a negyedik körben Stanislas Wawrinkával találkozott, aki nem tudott komoly ellenállást felmutatni a két szetten keresztül szinte hiba nélkül játszó első számú svájci ellen. A harmadik szettben Stan váratlanul brékelőnyt szerzett, azonban Fed rövidebb kihagyása nem tartott sokáig, visszabrék, majd brék, és meccskiszerválás.
Belekezdhetnék, hogy mennyire mentális eredetű ez Stannél, vagy mennyire az az ok, hogy nagyon nem kompatibilis a játéka Fedével, de inkább nem teszem, lévén, hogy az ilyen esetek többségében sosem csak az egyik, vagy a másik...
Fed a negyeddöntőt a francia bajnokságon hagyományosan jól szereplő Gaël Monfils ellen játszotta, akivel az elmúlt négy évben harmadszorra futott össze a Roland Garroson. Sajnos hűvös idő és játékra már-már alkalmatlan körülményeket teremtő szél zavarta meg a meccset, az első két szett nem is szólt másról, mint arról, hogy Fed a maga rutinjával alkalmazkodik, míg Monfils képtelen mit kezdeni a helyzettel. A harmadik szettre kicsit alábbhagyott a szél, át is alakult a meccs képe, Monfils is bejelentkezett a találkozóba. A válasz sem késett sokáig, Fed emelt a szinten, és a meccs utolsó szette kifejezetten élvezetes teniszt hozott, a rövidítésben Fed ugyanakkor esélyt sem hagyott arra, hogy Monfils szettet vegyen el tőle.
Fed egyébként sorozatban huszonnyolcadszor játszott GS negyeddöntőben, ezzel megdöntötte Jimmy Connors eddigi huszonhét negyeddöntőből álló csúcsát. Magyarra lefordítva, ez azt jelenti, hogy hét éve, a 2004-es Roland Garros óta nem volt olyan Grand Slam, ahol Fed ne jutott volna be a legjobb nyolc közé.
Pénteken Fed ellenfele az idén még veretlen Novak Djokovic lesz. Novak utoljára vasárnap játszott meccset, amikor is Richard Gasquet-t verte ellentmondást nem tűrően, azóta pihen, ugyanis negyeddöntős ellenfele, Fabio Fognini, miután előző nap döntő szettben 10-8-ra verte Albert Montanest, másnap visszalépett a tornától, combsérülés miatt.
A felső ágon a negyeddöntőket játsszák ma, Rafael Nadal Robin Söderlinggel, Andy Murray Juan Ignacio Chelával küzd meg.
A legkalandosabb útja a negyeddöntőig Andy Murraynek volt, aki bokasérülést szenvedett a Michael Berrer elleni harmadik körös meccsének második szettében és sokáig kérdéses volt, hogy pályára tud-e lépni Victor Troicki ellen. A brit fellépett végül Lenglen salakjára, igaz, ennek ésszerűsége sokakban megkérdőjeleződött, amikor az első fél órában teljes mértékben lábkímélő üzemmódban játszva, duplabrékhátrányban találta magát. Hogy aztán ledolgozza ezt a hátrányt, majd mégis elveszítse a szettet. És a következőt is. Hogy aztán megnyerje a harmadikat. És a negyediket.
Murryék másnap tudták csak lejátszani az ötödik szettet, ahol Victor 5-3-nál a meccsért is szervált. Ennek örömére a következő öt percben bemutatott egy klasszikus, "hogyan tékozoljuk el karrierünk legnagyobb lehetőségét" több labdamenetes előadást, amivel elveszítette a gémet, és nemsokára a meccset is.
Andynek holnap újra pályára kell lépnie, Juan Ignacio Chela ellen, aki öt szettben tudott Alejandro Fallával szemben győzedelmeskedni, így már a harmadik egymást követő napon fog meccset játszani a bokájával, amelyen az egyik bokaszalag részleges szakadását mutatta ki az MRI, és ami szörcsög, vizes és fáj. Jó lehet.
De úgy tűnik, hogy egy esetleges RG elődöntő megér ennyit Andynek.
Rafa Nadal Ivan Ljubicic legyőzésre révén jutott be a legjobb nyolc közé, a találkozón a horvát nem szervált jól, így nem tudott semmi olyan pluszt felmutatni, amivel a világelsőt megzavarhatta volna, ennek eredményeképpen Rafa három szettben zárta rövidre a találkozót.
Rafa egyébként nem érzi magát jól mostanság, ennek minden lehetséges fórumon hangot is ad, sajtótájékoztatói inkább hasonlítanak amatőr pszichológiai szakkörre, semmint harcedzett férfiak mérlegvonására. Rafa gondjait összefoglalva, fáradt, úgy érzi, hogy már száz éve itt játszik, esélye sincs, hogy nyerjen és különben is, olyan ez már mintha a gyárban dolgozna reggel nyolctól este hatig. Jó, ez utóbbit nem így mondta, de a lényege ez volt.
Rafa ellenfele az elődöntőbe jutásért az a Robin Söderling lesz, akinek Rafához fűződő, nem túl rózsás kapcsolatát nem kell különösebben bemutatnom. Robin Gilles Simon ellen mutatta meg, hogy nemcsak kvalifikációsok és szabadkártyások ellen tud jól játszani, az első két szettben a csúcsformában játszó Bo Carlt idézte, a harmadikban azonban előjött az eddigi tornáját végigkísérő elbizonytalanodás, a szerva hosszabb időszakokra eltűnt, így a labdamenetek felépítése is csorbát szenvedett.
Gilles azonban az idő rövidsége miatt már nem tudta kihasználni a Robin játékának visszaesését, a svéd a szett végi rövidítésben, a hetedik meccslabdáját értékesíteni tudta, így sorrendben a harmadik Roland Garroson mérkőzhet meg Rafával.
Épp most moderálta őt is krumpli, szóval nyugodj már le!