2011. 05. 29. 10:46
Roland Garros: Harmadik fokozat
A lányok ismét kikövetelték maguknak, hogy a fiúk előtt foglalkozzunk velük, bár kivételesen alighanem lemondtak volna erről a megtiszteltetésről.
De nincs mit tenni, egyelőre a női szakág vállalta magára a meglepetések biztosítását, újabb két kiemelttől, sőt, nyerésre esélyestől vettünk búcsút a harmadik körben.
A világelső Caroline Wozniacki két, nagyon sima szettben szenvedett vereséget Daniela Hantuchovától. Caroline-t utolérte a GS-eken szokásos végzete, jött egy teniszező, aki a saját kezébe vette a meccs irányítását, és agresszív támadójátékával megnyerte magának a találkozót. Nyilván nem segített az sem, hogy idén Caroline május végére már negyvennyolc lejátszott meccsnél tart, Róma és Madrid után még gyorsan bejelentkezett a brüsszeli tornára is, ahol a döntőben ápolni kellett, majd fizikálisan és mentálisan elfáradva érkezett a Roland Garrosra.
Így Caroline ismét nem nyer Grand Slamet, ami egyre kellemetlenebb körülmény a pályafutásában. Bízzunk benne, hogy a dán lány előbb vagy utóbb rádöbben, nem biztos, hogy az a megfelelő felkészülés, ha orrvérzésig tornákat játszik.
Sam Stosur sem számított arra, hogy már az első hétvégén sem kell a következő meccsére készülődnie. Az elmúlt két évben a Roland Garroson döntőt játszó, a salakon otthonosan mozgó ausztrált a mindig veszélyes Gisela Dulko búcsúztatta egy tipikus WTA meccsen, ahol a második szettet az ezen a napon nem sok fantáziával, és meglehetősen megbízhatatlan tenyeressel teljesítő Stosur 6-1-re megnyerte az első szett elvesztését követően, a harmadikban azonban 6-3-al alulmaradt, hiába volt brékelőnyben is a döntő szettben.
A tizenhat között az alábbi párosításokat nézhetjük meg a következő két napban: Szvetlana Kuznyecova - Daniela Hantuchova, Marion Bartoli - Gisela Dulko, Vera Zvornajeva - Anastasia Pavlyuchenkova, Jelena Jankovic - Francesca Schiavone, Na Li - Petra Kvitova, Jelena Makarova - Victoria Azarenka, Marija Sharapova - Agnes Radwanska, Andrea Petkovic - Maria Kirilenko.
A férfiaknál a kör meccse a negyvenegy találkozó óta veretlen Novak Djokovic és az egy éves kényszerpihenője után lassan magára találó Juan Martin Del Potro összecsapása volt, akik Juan Martin egyelőre még alacsonyabb világranglistás helyezése miatt (26), már a harmadik körben kénytelenek voltak találkozni egymással.
Az argentinnak ki kellett hagynia a római tornát is kisebb csípősérülése miatt, így nem sok salakon játszott meccsel a háta mögött próbálta Novakot megállítani. És hiába a kihagyás, hiába az újabb sérülés, Juan Martin rendesen megnehezítette Djokó dolgát. A meccs második szettében újra beköszönt egy kis időre az a Juan Martin, aki 2009-ben a US Opent megnyerte, és aki nemes egyszerűséggel leütötte a pályáról Novakot. 1-1-es szettállásnál a sötétedés miatt azonban a meccset félbe kellett szakítani.
A meccs másnapi folytatása során a harmadik szettben Novak és Juan Martin bemutatták az alapvonal tenisz felturbósított, 2010-es évekre átállított verzióját, hosszú labdamenetek, brutálisan erős alapütések, támadásba öltött védekezés, vagy inkább védekezésbe öntött támadás.
Delpo nem tudta kihasználni a két bréklabdalehetőséget, ami a harmadik szettben adódott, a következő gémben viszont Djokó nem követte el ezt a hibát, az első adódó lehetőségnél brékelt, és ettől a pillanattól kezdőden az a Djokó volt a pályán, akivel jelen pillanatban senki sem tud lépést tartani.
Juan Martinnak Djokó játéka mostani állapotában még túl gyors volt, rendre lemaradt a különböző ütéskombinációkról, valamint Djokó nagyon alacsonyan érkező labdáinak lekezelésére sem volt ideje, így Djokó egy fantasztikus ejtéssel sorozatban negyvenkettedik meccsét nyerte, amely teljesítményével megelőzte Roger Federer negyvenegy meccsen keresztül tartó veretlenségét (2006-2007).
A veretlenségi csúcs egyébként Guillermo Vilas nevéhez fűződik negyvenhat meccsel (1977), ennek beállításához Novaknak meg kellene nyernie a Roland Garrost. A legjobb évkezdést John McEnroe tudhatja magáénak (1984), Djokónak még három nyert meccsre van szüksége ezen rekord megdöntéséhez.
Rafael Nadal az első két forduló nehezebb meccsei után könnyedén nyert Antonio Veic ellen, bár a második szettben most is voltak bizonytalanságok, több alkalommal is brékelte a horvát fiú, azonban Rafának ezt követően sikerült magasabb sebességre kapcsolnia, Veicnek pedig nem volt eszköze arra, hogy zavart okozzon Rafa játékában. Rafa a következő körben Ivan Ljubiciccsal találkozik, aki Fernando Verdasco ellen jutott tovább három szettben.
Andy Murray szintén gond nélkül lépett tovább a következő fordulóba, azonban alaposan ráijesztett a stábjára és a neki szurkolókra. A Michael Berrer elleni meccs második szettében megbicsaklott a bokája egy hálóhoz futásnál, és először úgy nézett ki, hogy baj lehet ebből a szerencsétlen mozdulatból. Szerencsére, az ápolás során nem állapítottak meg komolyabb sérülést, Andy alaposan befáslizva ugyan, de tudta a meccset folytatni.
Andy a sérülése miatt kénytelen volt másfél szetten keresztül alig futkosós, pontosan helyezett, erősen megküldött labdákkal operáló vérbeli támadóteniszt játszani, ez feltehetőleg legalább akkora fájdalmat okozott Andynek, mint a sérült bokája, viszont a meccset három szettben megnyerte. Remélhetőleg a sérülése nem akadályozza meg abban, hogy hétfőn pályára tudjon lépni Victor Troicki ellen, aki Alexandr Dolgopolov legyőzése révén jutott a negyedik körbe.
Roger Federer továbbra sem veszített szettet sem az idei Roland Garroson, Janko Tipsarevicnek sem sikerült a világranglista harmadikat elbizonytalanítania, Federer az első szettet tizenkilenc perc alatt nyerte meg, de a teljes meccs sem tartott tovább kilencven percnél, Fed jó szervával, viszonylag kevés hibával túl soknak bizonyult a szerb számára.
Federer a negyeddöntőért honfitársával, Stanislas Wawrinkával küzd majd meg vasárnap, Wawrinka két szett és brékhátrányból tudott fordítani a hazai közönség minden támogatását élvező Jo-Wilfried Tsonga ellen, újabb tanúbizonyságát adva annak, hogy nemcsak a játéka, hanem a feje is megért végre erre a játékra.
Robin Söderlingben az utóbbi egy hétben valószínűleg többször is felmerült a kérdés, hogy véletlenül nem egy challenger tornára keveredett-e be, eddigi ellenfelei, Ryan Harrison (119), Albert Ramos (117) és Leonardo Mayer (217) különösebben nem dolgoztatták meg, az ő feladata abban állt, hogy visszaszorítsa a kezdeti hibákat, a pályára, és ne néhány centivel mellé küldje a szőnyegbombázást, és valahogy megpróbálja megtalálni az első szerva ritmusát. Az első feladatot nagyjából teljesítette, az utóbbi még nem valósult meg maradéktalanul. Mindenesetre hétfőn olyan teniszező várja, aki a ranglistán százban van, jelesül Gilles Simon, aki az első számú amerikait, Mardy Fisht győzte le három szettben, és aki jelentős színvonalbeli különbséget képvisel Robin eddigi ellenfeleihez képest.
A nyolcba kerülésért Rafael Nadal - Ivan Ljubicic, Gilles Simon - Robin Söderling, Andy Murray - Victor Troicki, Alejandro Falla - Juan Ignacio Chela, David Ferrer - Gael Monfils, Stanislas Wawrinka - Roger Federer, Fabio Fognini - Albert Montanes, Richard Gasquet - Novak Djokovic.











"És nem hoóibázhat ő sem, mert Fed azt rögtön ki fogja használni."
Ezzel nem értek egyet. Na nem a rövid és a hosszú ó miatt :), hanem, mert ez a Fed már nem az. Hibázik Ő bőven és Te is hibázhatsz, mert nem fogja mindig kihasználni, mert berövidít (sajnos) :). Ez inkább csak jól hangzik, de nincs már így. Az viszont felettébb pozitív, hogy az eddigi meccsein a hullámvölgyeit játszmán belül rendezte. Ugye nincs set veszteség (még). A többi gondolatoddal tudok azonosulni :).