krumplicukor
2011. 04. 24. 18:30
Végtelen történet
Nem sok időt hagytak idén a versenynaptár összeállítói a salakszezonra történő lelki és testi felkészülésre, Miami után egy héttel már Monte Carlóban tartózkodott az élvonal jelentős része.
Így a hercegségben kezdetét vette az év azon időszaka, amikor a mezőny élet-halál harcot folytat a második helyezésért. Ennek megfelelően elszántak, lelkesek, és sikerre éhesek.
Essünk akkor túl azon, amit akár a verseny kezdetén is megírhattam volna: Rafael Nadal sorozatban hetedik tornáját nyerte Monte Carlóban.
Erről jut eszembe: a teniszben nincsen olyan, ha valaki egy bizonyos szám fölött nyer meg egy tornát, akkor kinevezzük örökös bajnoknak és többet nem indulhat el? Nincs? Ez egy nagy hiányosság, úgy érzem.
Igaz, azért nem volt ennyire sima ez a menet, hiszen Rafa már az első salaktornáján szettet veszített. Kemény dolgok ezek.
Ráadásul, aki elrabolta tőle ezt az egy szettet, nem más, mint a brit salakmenő Andy Murray, aki visszaöltözött a régi jó kékbe, újra göndör fürtökkel ékesítette a fejét, és sikerült végre meccset nyernie az Australian Open óta először. Sőt, annyira belelendült, hogy Radek Stepanek, Gilles Simon és Frederico Gil legyőzésével egészen az elődöntőig jutott, ahol kifejezetten nagy harca kényszerítette Rafát. Pedig a meccs előtti edzésen megsérült a könyöke, kortizon-inekciót kapott rá, ami egészen két szett erejéig hatott is.
Legalább így kiderült, hogy Andy a felszabadult rengeteg idejének egy részét biztosan gyakorlással töltötte, sérülése miatt ugyanakkor Barcelonát is ki kellett hagynia.
Nem indult Monte Carlóban az évben még veretlen Novak Djokovic, térdsérülésre hivatkozással lépett vissza, hasonlóképpen kihagyta a tornát Robin Söderling is.
Roger Federer viszont a tavalyi szünet után újra pályára lépett a tengerre néző centeren, és lemásolta a 2009-es itteni ténykedését. Nyert két nagyon sima meccset Philipp Kohlschreiber és Marin Cilic ellen, majd pont ilyen simán kikapott Jürgen Melzertől. Mindenkire rábízom annak eldöntését, hogy mi történhetett, én csak annyit fűznék hozzá, hogy nem volt szép Rog.
David Ferrer viszont rendes rakodómunkásként szállította a várt salakpályás teniszét, és ugyan két szettben kapott ki a döntőben Rafától, de megdolgoztatta rendesen a világelsőt a kupáért, nem foghatjuk rá, hogy egy könnyed, egyoldalú mérkőzést láthattunk volna, így David megtette azt, amit az önbecsülése megkövetelt.
A meccsek és a munkaidő teljes összeegyeztethetetlenségének, valamint a DigiTV áldásos tevékenységének köszönhetően, a helyenként nézhetetlen streamek alapján nehéz állást foglalnom arról, hogy milyen is volt idén a monte carlo-i pálya, de mintha kicsit gyorsabbnak tűnt volna, mint amilyen tavaly volt. Vagy csak Miami volt annyira lassú, hogy nem nagyon kellett az agyamat átállítanom a labdamenetek nézése közben, hiába tértünk át keménypályáról salakra.
Nagy valószínűséggel a pálya kicsit gyorsabb volta okozhatta, hogy Rafa nem hozta automatikusan a megszokott salakteniszét, kisebb-nagyobb megingásai, bizonytalanságai voltak a torna során. De messze még a Roland Garros, lesz idő kijavítgatni őket.
Fernando Verdascónak viszont sürgősen ki kellene találnia valamit, ha nem akar egy borzasztóan rossz évet magának: a salakra váltás sem segített a mostanában jócskán maga alatt teljesítő spanyolon, most éppen Tommy Robredótól kapott ki a második körben. Ráadásul Barcelonába későn adta le a nevezését, és hiába kért utóbb szabadkártyát, a torna szervezői nem adták meg neki.Verda rendesen kiakadt ezen a döntésen, ami azt hiszem, érthető, tekintve, hogy ő volt a címvédő Barcelonában és mégiscsak spanyol teniszezőről van szó. Verda egyébként a monte carlo-i eredményével kicsúszott a top tízből.
Van azonban olyan teniszező, aki karrierje során először került be oda. Ez önmagában is hírértékkel bírna, de akkor meg különösen, ha egy huszonkilenc éves veteránról van szó, aki jónéhány teniszpályán lerótt mérföldet maga mögött tudhat már. Victor Troickinak David Ferrertől a negyeddöntőben elszenvedett vereségével Mardy Fish az, aki mostantól kezdve elmesélheti majd az unokáinak, hogy volt olyan időszak a karrierjében, amikor a legjobb tíz teniszező között tudhatta magát.
A salakmenet a héten Barcelonában folytatódott, és úgy tűnik idén David Ferrer vállalta el az áldozati bárány szerepét, Monte Carlo után ismételten Rafa - David döntőre kerül sor, a szokásos végeredménnyel. Jövő héten Estoril és Belgrád várja a salakozni vágyókat, majd a nem kötelező 250-es és 500-as tornákat követően a mezőny kiegészül, Madrid és Róma következik, ezer-ezer pontért.
5-1. :-)
Jaj,csak a Djokovic családot ne mutogassák.
Az apja kiköpött maffiózó arcszerkezet.