krumplicukor
2011. 04. 08. 00:56
Tökéletes tavasz
Legutóbbi posztomban feltettem a kérdést, véget ér-e Novak Djokovic év eleje óta tartó veretlensége az amerikai körökben ötödik slamként emlegetett miami-i tornán.
Bő másfél héttel később már tudjuk a választ (nem ért véget), és azt hihetnénk, hogy tisztult a kép, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.
Az első néhány napban a floridai meleg és pára annyira megviselte az idegrendszeremet, hogy a streamet kuksolva vad hallucinálásba kezdtem, vagy egyszerűen csak időanomáliába kerültünk, még nem tudtam eldönteni, hogy melyik a kettő közül.
Ugyanis mintha egy héttel korábban már láttuk volna, amint Andy Murray teljesen kilátástalan játékkal kihuppan az első meccsén, egy olyan játékos ellen, aki számára, normális esetben, két egymást követő ATP meccs megnyerése egy GS döntőbeli szerepléssel ér fel. Igaz, most a közvetítőtársaságok megkíméltek minket Andy játékának látványától, így a kilátástalan részt nem csodálhattuk meg, de úgy döntöttem, hogy nem lehetett másmilyen, ha sikerült Alex Bogomolov Jr-tól kikapnia. Csakhogy mindenkinek tiszta legyen: Bogomolov nem azonos Dolgopolovval, Andy még csak ezzel sem takaródzhat.
Andy így egészen pazar 0-6-os szettmérleggel rendelkezik az elveszített AO döntőt követően, Rotterdamban, Indian Wellsben és Miamiban sem nyert meccset, más tornán szerencsére nem indult.
Miami után Andy megvált kisegítő jellegű edzőjétől, Alex Corretjától, végképp edzőmentessé téve mindennapjait. Majd azzal szórakoztatott minket, hogy állandó edzőpartnert nevezett meg Dani Vallverdu személyében, valamint edzői rangra emelte hű társát, Ross Hutchinst, bár ez utóbbi lehet, hogy csak április elsejei tréfa volt.
Persze, rögtön megkezdődtek a találgatások, Lendltől Henmanig sokan szóba kerültek lehetséges edzőként, de egyik pletyka sem bizonyult igaznak, vagy legalábbis nem jött létre az együttműködés. Andy végül az Adidas csapat edzői mellett döntött rövidtávú megoldásként, és tovább keresi azt az edzőt, aki az év 35 hetében vele dolgozna.
Andy után következett a mostanság menetrend szerinti Robin Söderling kiesés. Söd sikeresen összeszedett egy bokasérülést Indian Wells előtt, valamint öt napig az ágyat is nyomta, némi láz és baci kíséretében. Az ilyesmit általában egy élsportoló nem szokta másfél hét alatt teljesen kipihenni, Robinnak sem jött ez össze.
Pechjére szembe találta magát a harmadik körben Juan Martin Del Potróval, aki úgy döntött, hogy itt az ideje egy top ötös skalpnak. Juan nagyon összeszedte magát erre a meccsre, végig koncentráltan, erővel játszott, Bo Carlról mindez azonban nem volt elmondható, küzdött ugyan, de hiányzott a játékából mindaz, amitől topjátékos lesz valakiből.
Robin döntőt játszott itt tavaly, így sok pontot veszített most, aminek eredményeképpen lecsúszott a negyedik helyről a világranglistán, Andy Murraynek adta át azt.
Teljes mértékben megértem egyébként Andy álláspontját: minek strapálja magát meccsek megnyerésével, ha így is feljebb lehet lépni?
Juan Martin Ricardo Mello, Philipp Kohlschreiber és Robin Söderling legyőzését követően jutott tizenhat közé Miamiban, ahol az évi egy jó tornáját játszó Mardy Fishsel találta magát szembe. Mardy két szoros szettben megállította az argentint, aki a meccs után bejelentette, hogy legközelebb csak Madridban lép pályára, mivel az elmúlt egy hónap erőltetett menetelése megviselte a csuklóját, ezért most pihentetnie kell. Juan a negyvenötödik jelenleg a ranglistán és mindenki szorítson azért, hogy Roland Garrosra meglegyen a harminckettő.
Eddig háromból három az Indian Wells - Miami Összehasonlító Játék, de tudjuk még ezt fokozni.
Andy Roddick címvédőként érkezett Miamiba, és az Indian Wells-i korai búcsúja után nagyon össze kellett volna szednie magát, amennyiben a top tíz tagja akart maradni. Roddicknak tavaly Miami óta nem volt igazán értékelhető eredménye, a Miami után összeszedett mononucleózis, majd az annak köszönhető formahanyatlás, amiből azóta sem sikerült megtalálnia a kiutat, Andy elmúlt egy évét partvonal mellé állította, és az óra egyre csak ketyeg.
Andy légzési nehézségekkel, valamint lábsérüléssel küszködött a Pablo Cuevas elleni meccsen, és végül már a második körben búcsúzni kényszerült. Ezzel az eredményével hétfőtől csak a tizennegyedik a ranglistán, és a legjobb amerikai címet is át kellett adnia az elődöntőig jutó Mardy Fishnek.
Az összegzés végére maradtak zászlóshajóink, csakúgy mint a tornán is: miként Indian Wellsben, Rafael Nadal, Novak Djokovic és Roger Federer Miamiban is az utolsó négybe jutott, Del Potro helyett most Mard Fish egészített ki a társaságot. Változás volt még, mivel Fed és Djokó időközben helyet cseréltek a ranglistán, hogy Fed Rafa ágára kerülhetett.Túl nagy jelentősége nem volt a dolognak, Djokó vagy Rafa, mostanság nagyjából mindegy.
Fed meglehetősen érdekes tornát tudhat maga mögött, Radek Stepanek és Juan Monaco legyőzése nem okozott gondot, majd két nappali meccs után jött volna egy éjszakai, amiből az eső miatt végül hajnali lett. Olivier Rochus bánta, hogy hajnali egy órakor Fedet még teniszre kényszerítették, remélem utólag reklamált a tornaigazgatónál. Majd lelkiekben egy Gilles Simon elleni, három szettes, nyögvenyelős, Rafa előtt garantáltan beütős meccsre készültünk, amiből végül három gém valósult meg, Gilles nyaksérülés miatt feladta a meccset.
A két nap kihagyás és a tény, hogy az előző három meccséből kettőt nappal, egyet pedig hajnal egykor játszott, Fedet teljesen felkészületlenné tették a Rafa elleni esti meccsre, és bármiféle ritmus, amit sikerült összeszednie a megelőző napokban, eltűnt, sem a pályát, sem a játékot nem érezte.
Az pedig sok jót nem ígér, ha teljesen szétesett játékkal kezd el az egyszeri teniszező egy két nyert szettre menő meccset, egy piszok lassú pályán, Rafael Nadal ellen. Fed az első szett alatt megállapította, hogy neki ugyan nem lesz itt ideje arra, hogy valahogy összekaparja játékának Dubajban nyaraló elemeit, és olyan nagyon nem is törekedett erre, helyette inkább a katasztrofális tenyereseket ütötte csakazértis, szóval nemes egyszerűséggel hisztizett egy sort.
Rafa az első szettben még erőltette volna a dolgokat, a másodikban már nem fárasztotta magát, a meccs után diplomatikusan csak annyit mondott, hogy Fed többet hibázott a második szettben, mint amennyit szokott.
Így létrejöhetett a Rafa - Djokó presztizsdöntő.
És csakúgy mint Indian Wellsben, Rafa most is alulmaradt. Túldramatizálni nem érdemes ezt az eredményt, hamarosan salak, ahol Rafa helyrehozhatja játékának még azon elemeit is, amelyek nem igényelnek különösebb helyrehozást, de az is tény, hogy Rafa az elmúlt időszakban három olyan döntőt bukott el, amit nagyon meg szeretett volna nyerni. És ez nem olyasmi, amihez Rafa hozzá lenne szokva.
Mint ahogy ahhoz sem, hogy a három és fél órás meccs végére ő az, aki teljesen elkészül az erejével, és ahhoz sem, hogy az első szett bénázgatása után Djokó az, aki a fontos pontokat hozza.
A játék színvonalára megszavaztam egy jó erős közepest, viszont kétségtelenül hatalmas fizikai teljesítménynek lehettünk szemtanúi, hosszú labdamenetek, végig nagy erejű ütések, nagy futóteljesítmény jellemezte mindkét fiú játékát. A meccs fizikai része mellett legalább ennyire, vagy talán még fontosabb tényező volt a meccs mentális része, igazi harc folyt a pályán, tisztában voltak a résztvevők azzal, hogy tornagyőzelmen túli tétje is van ennek a meccsnek.
És ezt a párbajt újfent Novak nyerte.
Hogy mindez milyen következményekkel járhat a teniszév most következő legfontosabb időszakára, az az előttünk álló három hónap legizgalmasabb kérdése.
Rafa kétségtelenül egyeduralkodó salakon, de Djokó sem mozog idegenül ezen a borításon, két évvel ezelőtt szorongatta már Rafát, igaz, akkor még mindketten más teniszezők voltak. Djokónál viszont hátráltató tényező lehet az allergiája, ami a tavalyi teljes salakszezonjára rányomta a bélyegét. De ne feledkezzünk meg Fedről sem, aki surranópályán dolgozik ugyan, de Wimbledon óta nem volt elődöntőnél rosszabb eredménye. Újra itt van Juan Martin is, aki elcsíphet egy-egy nagyobb meccset, és Robin is ilyenkor szokta magához venni a Vért, és kezd zúzásba Roland Garros szent salakján. Kiváncsian várom, hogy Dolgopolov tud-e előrébb lépni a tavalyi salakos produkciójához képest, illetve, hogy hogyan működik Raonic szervája, ha nem betonra pattan.
Márcsak három hónap, és megkapjuk a válaszokat.
Barcelona muszály kategória. Tavaly fogadkozott, hogy idén mindenképpen elindul. Azt gondolom, hogy valamelyik 1000-es fog kiesni.