2010. 12. 03. 01:39
Mea Culpa
Amit eddig is tudtam: London a legjobb város még mínusz öt fokban, süvítő szélben is. Az O2 pedig egy csoda. Amilyen lélekölő tévében bámulni a sötét nézőteret, annál nagyobb élmény a helyszínen tombolni. A londoni közönség óriási, (idén egyértelműen Rafát választották), még a felső karéjból is tökéletes az élmény, óriási kivetítők, fény és hangtechnika (az milyen már, hogy Clash számra vonulnak be!) és természetesen minden klappol. A tizenötezer nézőt 30 perc alatt rekeszelik be a metróba, öt méterenként sör és mosdó meg egy világsztár. Maradona, Ron Wood, Kylie Minogue, Kevin Spacey, Thierry Henry, Arsavin, a Becker-fejű polgármester (Boris Johnson) is úgy döntött: ez a legjobb program Londonban.
The Clash - London Calling
Paul
Azt követően, hogy a címvédő Roger Federer a Garros után Wimbledonban is lenullázta magát érkezett a hír, hogy edzőjének fogadta Paul Annacone-t, Pete Sampras egykori mesterét.
A Federer hívők óvatosan örülhettek. Gyanítható volt ugyanis, hogy Annacone nem labdatartásra fogja ösztönözni tanítványát. Hosszú-hosszú évek után Federer hajlandónak mutatkozott arra, hogy változtasson játékának karakterén. Mire várt eddig? Ja igen, az Ausztrál Opennel bezárólag 8 GS döntőt játszott zsinórban. Kezdje újra és változtasson 29 évesen, akinek elmentek otthonról - gondolta és megborotválkozott 3 millióért. Mégsem maradt más választás, mert idén nyárra kiderült: ez az út már járhatatlan. Jól látszott, hogy Federer egyre kevésbé tudja lemozogni hátulról az alapvonalról tüzelő nagyágyúkat és ezzel a játékkal az életben nem lesz esélye a fantasztikusan játszó Rafael Nadal ellen.
Federer és Annacone mérlege: 35 győzelem, 4 vereség. Mindössze két pont hiányzik ahhoz, hogy 2 vereség legyen a táblán. Pontosabban két győzelemmel több.
Federer Wimbledont követően minden versenyen egyre jobban játszott. Sokszor hullámzóan, koncentrációs problémákkal tűzdelve, de egyértelmű irányvonalat mutatva. Ami igazán örömteli volt szurkolói számára, hogy pontosan ott nyúltak hozzá játékához, ahol mindenki szerette volna. Határozott fogadások a (hálóba) nyesegetés helyett, egyáltalán: sokkal kevesebb fonák nyesés, gyors agresszív tenisz és végre, végre hálójáték. Az elmúlt években Federer felrohant az elején egy-egy második szervára, vagy valami lagymatag előkészítés után, majd szomorúan végignézte ahogy elütnek mellette és ezzel maga részéről le is zárta ezt a storyt. Megpróbáltam? Mindenki látta? Ok. Most sem ment könnyen. Federer olyan röptéket hibázott, hogy rossz volt nézni. De nem hagyta abba, próbálkozott tovább. Sokáig nehéz volt elhinni, hogy döntő pillanatokban képes lesz a hálónál határozott előkészítő röptét, majd ziccert ütni, de a végére ez is összejött.
Mesterek Tornája
A Mesterek Tornáján Federer csaknem tökéletesen játszott. Az új arzenál egyszer csak összeállt.
Minden mérkőzésre felkészülten érkezett és a megtervezett taktikát óriási fegyelemmel vitte végig.
Úgy gázolt át Murray-n, Söderlingen és Djokovicon, hogy nagy meccset sem kellett játszania.
Ha jobban megnézzük: labdameneteket sem nagyon.
De mindez mit ér, ha az előszabadságáról beeső Rafael Nadal szokás szerint jól megveri?
Márpedig a spanyol szintén veretlenül érkezett a döntőbe.
Nadal-Federer
Egy más dimenzió. Négy GS-döntő után nem tudok más párhuzamot vonni.
Negyed óra volt mire az agyam elhitte a szememnek, hogy egy pályán vannak és nem csak képzelem.
Az egyből feltűnt, hogy Federer stábja nagyon pörög és a páholyban egészen más a hangulat, mint amit a nagy meccseken megszoktunk. Pláne Rafa ellen... Harcias, bizakodó, erőt sugárzó. Arra is figyeltem, hogy a beütés közben Federer a szokások 5-6 röptén kívül marad-e a hálónál, mint ahogy tette Nole ellen. Maradt.
A mérkőzésen gyakorlatilag végig félröptéket ütött fonák oldalról. Képes volt fonák oldalról tartani Rafa rettenetes tenyeresét, amire ezelőtt nem volt példa. A legfontosabb pontok kivételével kerülte a küzdelmes hosszú labdameneteket. Ebben az értelemben nem akarta túljátszani Rafát, mert nem lehet. És egyenlő oldalra kifelé vágott adogatásokat ütött. Hogy ehhez miért kellett Annacone rejtély. Rendben, Rafa bal kézzel a másik oldalra úgy kitekeri, hogy kész. Miért nem lehet ugyanezt csinálni ellene, ha ráadásul kétkezes fonákkal fogad? Nagyon működött. Ahogy a hálójáték is. Most először éreztem, hogy Federer nem valami lila elképzeléssel (agresszív leszek, haha) áll elő, amit aztán sutba vág a bajban, hanem pontosan felépített koreográfiával készült Rafa ellen. Középre, hosszan beszúrt, felszálló ágban megütött fogadás, hogy még Rafa se legyen képes szöget ütni, majd briliáns röpte.
A Nadal fóbiának ezúttal nem mutatkoztak tünetei. Hogy Federer azért mert és tudott így játszani minden break labdánál, mert nem volt benne lelki gátlás, vagy azért nem volt lelki gátlás, mert ilyen formában volt, kibogozhatatlan. Az utóbbira szavaznék, de ez olyan, mint a öröklődés vs tanulás vita. Nem egyik, vagy másik, hanem mindkettő, összetett kapcsolatban.
Nem volt óriási meccs. Rafa elődöntője az volt (pótoltam), mert Andynél egyszerűen hiányzik az a bizonyos győztes ütés. Egy odabaszós tenyeres. Csendben hozzáteszem: ezzel a ütőfogással, mozdulattal nem is lesz soha. Murray meghúzza, meghúzza, a fonák egyenes és fogadás döbbenet, az első szerva durva, de Rafa ellen nem lehet így nyerni. Nagy meccset veszíteni igen. Simán bevállalom, hogy mentálisan erő terén Rafa a legnagyobb játékos valaha.
Federer és Nadal játéka egyszerűen kioltja egymást. Ebből nem lesz Sampras-Agassi sohasem. Mindig jön néhány labdamenet, amikor az embernek megáll a keringése, de aztán valamelyikük felülkerekedik. És akkor nincs játék. Ha Rafa kapja el a fonalat és indítja meg tenyereseit, Federer nem találja a labdát, vagy Federer sül és Rafa zavarodik össze. Ezúttal utóbbira láttunk példát. Rafael Nadal nem teniszezett csúcsformában a tornán. Volt az évben éppen eleget legyőzhetetlen formában. Ki cserélne és mit a Mester címre? Na ugye. Ezzel együtt Federer karrierje egyik legfontosabb győzelmét aratta. Egyszerűen nem volt biztos, hogy bármilyen feltételek mellett képes lesz még legyőzni Rafael Nadalt egy döntőben. Bármilyen Rafael Nadalt. Még azt is nehéz volt elképzelni, hogyan fogja csinálni.
Egész télen forrhat az adrenalin!











Huh ez szép kis novella lett, de szinte mintha a saját gondolataimat olvastam volna.^^ Totál egyet értek.
Nice.^^