krumplicukor
2010. 11. 09. 22:48
Svájcinak lenni, hatvanegy percre
Mint ahogy az előző posztból már kiderült az első meccs napom Bázelben Fed-mentesre sikerült, már amennyire egy bázeli tornán ilyesmiről szó lehet. Így szerdára maradt annak felfedezése, hogy milyen egy Fed meccs „itthon.”
Már amikor megérkeztünk a St. Jakobshalléba érezni lehetett, hogy ez a nap más, mint az előző.
Először is rengeteg ember került elő… valahonnan. Míg kedden hosszabb várakozás nélkül be lehetett jutni a bejáraton, és a folyosókon sem kellett tülekedni, ez szerdán már nem volt így. A szembejövő diszkrét RF pólós, sapkás, sálas emberekről már nem is beszélve. És az öltönyös-kisestélyis személyek száma is jócskán megugrott…
Becsületükre legyen mondva, nemcsak Fed meccsére jöttek ki, már az Andy Roddick – Sam Querrey találkozón is majdnem teltház volt. És egy dolog kétségtelen: értenek a teniszhez. Tudják, hogy mikor van kettőshiba, mikor ismétlik meg a szervát, nem fütyülnek, ha Berdych épp idegösszeroppanást kap a vonalbírók tevékenységétől, megtapsolnak minden szép pontot, bárki is üsse azt. Érdekes módon az ászokat viszont valamiért nem értékelik sokra, illetve az ászértékűeket sem.
És a nagyon sportszerű szurkolás mellett is teljesen egyértelművé teszik, hogy kit szeretnének győztesen látni a meccs végén.
A szervezők büszkék voltak arra, hogy Andy Roddickot sikerült megszerezniük a tornának, és nem véletlenül: a közönség hihetetlenül szurkolt neki, kedvelik itt. Ha gonosz lennék, most beszúrnék ide egy-két gondolatot, hogy miért, de nem vagyok gonosz…
Andy bázeli bemutatkozó mérkőzésén Sam Querrey ellen lépett pályára, és elég gyorsan kiderült, hogy a bázeli borítás fekszik neki: szórta az ászokat és foghatatlanokat. Aztán Sam is szórta az ászokat és foghatatlanokat. Ha valamelyikük véletlenül mégis visszaadta a szervát, akkor is vége lett a labdameneteknek egy-két ütés alatt.
Fura volt egy ilyen meccset nézni, elszoktunk már ettől.
Aztán jött Sam és a szokásos „elfelejtek szerválni, mert épp rosszul kezdtem a gémet” történet, amit Andy szépen, rutinosan ki is használt.
Samet nézve most is megállapítottam, hogy lenne benne lehetőség, nem mozog rosszul, és van keze is a dologhoz, néha kifejezetten látványos és szép dolgokat csinált. De fejben még nagyon sokat kell fejlődnie. Nem kezeli jól a meccsen belül kialakult nehezebb helyzeteket, ilyenkor rendszeresen elmegy a szerva, és ideges lesz.
Andy pedig szemmel láthatóan élvezte, hogy a stadion mellette áll, és végül izgalommentesen nyerte a meccset.
A Roddick – Querrey találkozó végére teljesen megtelt a nézőtér, és következhetett az az esemény, amit a jelenlévők 99%-a várt.
A játékos folyosón feltűnt Roger Federer és Janko Tipsarevic, amely tényt természetesen követhettünk a kivetítőn. A meccs előtt még interjút is kellett adniuk, ilyesmivel a mezőny nem Feddel összecsapó részének nem kellett megküzdenie, és Jankót hallgatva, azt hiszem, ő is nagyon szívesen lemondott volna erről a megtiszteltetésről. Az interjú során Fed arcán a feszültség látszódott, Tipszáén pedig az, hogy mennyivel jobban szeretné ő most valamelyik bázeli kocsmában nézni ezt a meccset. De azért megnyugtatott minket, hogy igyekszik majd a legjobbját nyújtani. Annyira nem győzött meg.
Majd kissé levették a világítást, aztán jöttek a fények, a zene, a kirobbanó tapsvihar…
Ha nem lett volna kézzelfogható a közönségen az izgalom, a várakozás és a vegytiszta öröm, hogy itt van Rogi, akkor a jelen lévő kissé cinikusabb egyének közül lehetséges, hogy lett volna olyan, aki ezt a bevonulásos történetet látva a könnyeit törölgette volna a nevetéstől, így viszont csak hagyta, hogy őt is magával ragadja a közönség, és hogy tiszteletbeli svájci legyen egy kis időre.
Nem volt rossz érzés.
Maga a meccs szokatlan élmény volt a számomra. Eddig egy alkalommal láthattam Rogert egyest játszani, Rómában, Ernests Gulbis ellen...
Nos, ez nem az a meccs volt.
Ugyan szokás szerint az első gém még döcögött, de sikerült nem brékelődnie, majd elég gyorsan kiderült, hogy Tipszának vagy nem fekszik ez a gyors pálya, vagy nem fekszik Fed játéka, vagy egyszerűen csak rossz napot fogott ki, esetleg mindhárom, de nagyon sok hibával és ötlettelenül játszott.
Érdekes volt, hogy mennyire nem tudott mit kezdeni Fed szerváival, és ezalatt nemcsak az erős, jól helyezett első szerváit, hanem az utóbbi időben olyan sok gondot okozott második szerváit is értem.
Sokszor volt úgy, hogy Fed küldött egy nem túl acélos második szervát, de Jankó mégsem tudta visszaütni, mert megtréfálta az, ahogyan pattant. Nem tudom, hogy mindez mennyire volt tudatos változtatás eredménye Fed részéről, vagy mennyire csak a pálya adta, mindenesetre Jankón a második szett közepe felé látszott, hogy frusztrálja a dolog, többször elégedetlenségének adott hangot az események alakulását illetően.
Ami Fedet illeti: sikerült egy olyan meccset látnom tőle, amin nagyon takarékon játszott, nem kereste a vonalakat, ha nem kellett, nem vállalt be semmi extrát, ha nem kellett, csak éppen annyit adott ki, amit a sima két szett megkívánt.
Igaz, csak egy-egy brék volt mindkettő szettben, de ez csalóka volt, mert az volt az érzése az embernek, hogy Fed gyakorlatilag akkor brékelhetne, amikor akar.
A második szettben három-háromnál döntött úgy, hogy akkor most fog. Nagyon érdekes volt látni, hogy azért megy rendesen a pszichológiai hadviselés a felek között, ez a TV-ben nem annyira tűnik fel. A kérdéses esetben ugyanis Fed ráérősen odaballagott a székéhez, majd hasonlóképpen ráérősen kicsomagolta az új ütőjét...Véletlenül sem nézett Jankóra, de az üzenet egyértelmű volt. Mindezt pedig a túloldalon a szervához készülő Janko szépen, csendben végignézte.
Oda is fordultam a padszomszédomhoz: "na, akkor most jön a brék."
És jött is. Fed kicsit begyorsított, Janko pedig szépen elrontotta, annyiszor, ahányszor kellett. Mit mondjak, impresszív volt.
Profi, összeszedett, semmi felesleges energiapocsékolás-produkció volt ez a meccs Fedtől, de ami azért társaságunk azon tagját, aki még nem látta élőben játszani, arra késztette, hogy hosszan áradozzon arról, hogy jézusom, hogy mozog a pályán, milyen lábmunka már ez.
Még egy-két Fed meccs, és talán sikeresen átfaraghatom Rafa drukkerből Fed drukkerré ;)
Andy Roddickot ugyan megnézték, de miután Fed kiröhögcsélte magát azon a fura nyelven, amit svájci németnek hívnak, a közönség nagy részre Tomas Berdych-re már nem maradt.
Amit valószínűleg a nevezett nem annyira bánt, bőven elég volt negyedházas Tobias Kamke drukkerrel szembe néznie, mert nem volt kérdés, hogy a svájci német közönség kinek is szurkol.
Berdych-nek nincsenek igazán jó hónapjai wimbledoni döntője óta és akkor finoman fogalmaztam. Ahogy elnéztem, amint Kamke oktatja a pályán, az jutott eszembe, ami oly gyakran, ha teniszt nézek: alázat.
Ez az a sport, ami alázat nélkül nem megy. Mert egyik pillanatban állhatsz a világ leghíresebb teniszpályáján, több millió ember szeme előtt, és te vagy éppen az egyik, akiről minden szól, majd négy hónappal később a világranglista 71. helyezettje a bázeli torna első fordulójában bemutatót tart neked a teniszről.
Nem lehet ezt könnyű feldolgozni.
Berdych-nek nem volt igazán szerencséje a sorsolásával, mert annyira nem játszott rosszul. Látszott, hogy ott vannak a mozdulatok, megvan a teljes arzenál, és össze is fog az újra állni, valószínűleg nem is sokára. De Kamke nagyon jól játszott. Nemcsak hogy nem hibázott, varázsolt is, mindenféle félelem nélkül.
De az is egyértelmű volt, hogy miért is kerülhetett Berdych oda, ahol július elején járt. A második szettben miután duplabrék hátrányba került, kiment a mosdóba, és úgy jött vissza, hogy még az arcát törölgette. Nem gondolta azt, hogy ezzel itt a meccs vége. Az utolsó szervagéménél legalább hat meccslabdát hárított, és hosszú perceken keresztül küzdött azért, hogy ne fejeződjön itt be. Mert még akkor is úgy gondolta, hogy van innen visszaút.
Az ilyesmit azért tudja értékelni az ember.
Számomra Berdych utolsó küzdelmével véget ért a bázeli torna "élő" része, azt már itthon néztem meg, hogy hogyan következik az be, amire a bázeliek egész héten vártak: Fed megnyerte végül a tornát.
Közben pedig már Párizsban járunk, két napja tartanak a küzdelmek, Federer, Djokovic, Murray holnap lépnek pályára, míg Rafa vállsérülésre hivatkozva lemondta a szereplést, így ő nem játszik ezen a héten.
Jó tenisznézést erre a hétre is mindenkinek!
Szerintem nincs igazad az oson is formában volt,kikapott azután formába került megint.Most is így lesz...remélem:)
Bo-nak gratula így kell csinálni,remélem megtartja ezt a helyet.