2010. 08. 29. 17:34
Ez most nagy lesz!
A 2010-es év GS tornái nem hoztak őrjítő izgalmat. Évek óta nem változik semmi csak várjuk a nagy csodát. Életkorát tekintve beérett egy új generáció, de a status quo változatlan. Pályán van két ember, aki nagyon sokat tud erről a játékról. Negyedévenként megmutatják mennyivel többet, mint bárki gondolta volna. Pedig elég sokat gondolunk… A többiek nem álmodhatnak igazán nagyot. Nincs GS, nincs olimpia, nincs Davis Kupa. Idén egy sor játékos indult óriási elánnal, majd tört meg már az első hetekben, legkésőbb a salakos szezon alatt. Andy Murray két alkalommal koronázta meg a királyt, a többiek még a nagyterembe sem jutottak be. Még ha úgy is tűnt egy-egy pillanatra (Söderling, Berdych).
A férfi teniszt hosszú évek óta a Roger Federer és Rafael Nadal között feszülő erőtér aktuális polaritása határozza meg. Érdekes módon ez az erőtér az elmúlt két évben ide-oda görbült. Hol Nadal, hol Federer tűnik legyőzhetetlennek és szinte átmenet nélkül változik, hogy kettejük közül éppen ki dominál. Sokáig úgy tűnt, hogy az egymás ellen lejátszott meccsek meghatároznak mindent, de az elmúlt két évben olyan ritkán találkoztak, hogy ma már egyértelmű: a jojó megy személyes találkozó nélkül is. Sokszor már az is elég a szárnyaláshoz, ha a másik kiesik az aktuális tornáról. Tovább színezi a helyzetet, hogy alapjátékuk tökéletes kontrasztot alkot, aminek egyenes következménye, hogy más-más felületen érzik igazán otthon magukat. Ketten szépen lefedik az egész évet. Federer meglepően könnyedén vitte az év első GS tornáját, hogy aztán látszólag ok nélkül adja le óriási lélektani és pontelőnyét. Nadal a tavaszi kemény pályás szezonban még nem sütött igazán, puhára lépve (salak, fű) azonban megint a világ legjobb játékosa lett. A kettő között nyertek még néhányan tornát Amerikában.
Wimbledon után megint mindenki leírta Federert. Hogy minek, meg hogyan. A heyho kicsit kivárt, mert a svájci edzőválasztása (Paul Annacone) meglepő, kondi edzője nyilatkozata pedig elgondolkodtató volt. Pierre Paganini azt mondta a svájci Blikknek, hogy egyáltalán nem zavarja, amikor a szurkolók egy sör mellett leírják Rogert, de amikor a szakértők teszik ugyanezt évek óta minden egyes vereség után, na az már kicsit bosszantja. Paganini igen biztató jóslatokat tett Federer fizikai állapotával kapcsolatban is. Persze mi mást mondhatott volna.
Minden esetre Federer pörgő lábbal és támadó tenisszel tért vissza. Arról beszélt, hogy milyen gyorsan változnak a dolgok és versenyt nyert. Az idén másodszor. Ezzel szemben Nadal Torontóban még világelsőként is felemelt fejjel távozhatott, Cincinettiben már nagyon csúnya dolgokat villantott.
Federer feljavulásánál sokkal meglepőbb, hogy Rafa nem folytatta fél éve megkezdett diadalútját. Wimbledon után elképzelhetetlennek tűnt, hogy a közeljövőben bizonytalannak lássuk. A tét mindenki számára ismert: Rafa a halhatatlanságért száll harcba. És mikor ha nem most. Két győztes GS után, millió ponttal a ranglista élén, 24 évesen, top formában. Az elmúlt években Nadal vagy sérülten, vagy holtfáradtan érkezett New Yorkba. Idén azonban, - mint azt kitárgyaltuk - megváltoztatta versenynaptárát és Federerrel egy ritmusban haladva a Grand Slamekre készül. Azaz nem Torontóra. Lehet, hogy hétfőtől ugyanazt látjuk tőle, mint nyáron. De lehet, hogy azt amit tavaly ugyanitt. Bármilyen húrral játszik is, egyszerűen nem pattannak ki rendesen a pörgetései. És ez minden vonatkozásban megváltoztatja játékét. Egész nyáron nagyszerűen működtek második adogatásai, de a Cincinettiben lefektetett nagyon gyors borításon, - aminél csak egy hangyányit lassabb a US Open felülete - Baghdatis egy méterrel az alapvonal előtt fogadta azokat. Nadal a két torna során alig néhányszor tudta elővenni szuper erejét, a magasról lecsapódó, fonák oldalról kilőtt, teret átölelő tenyeresek hatékonysága messze elmaradt a várakozástól. Egyszerűen túl gyors a borítás ahhoz, hogy Nadal az egész pálya felületét elfoglalva minden pozícióból tenyeressel támadjon. Fonák oldalról viszont egy idő után gyengélkedni kezd. Nadal beszélt arról, hogy vannak gondjai a fonákkal, de ez nem új hír. Évek óta ez történik kemény pályán. Amikor nem képes tenyeressel irányítani, és nem elég mindössze egy-egy fonákot meghúzni, amiben óriási (ld. elütések) hanem sokáig ütik a fonákját, kicsit elbizonytalanodik a mozgása és jönnek a nyesések, amivel viszont leszorul a pályáról. Ehhez persze három szetten át ütni-vágni kell. A mezőny 98% kondiban a többiek fejben nem bírják, Federer pedig az egykezes fonákja miatt képtelen ekkora nyomást gyakorolni Nadalra. Nagyjából Andy Murray maradt, akivel az elődöntőben találkozhat. Az év elején Ausztráliában és két éve itt Andy nyert.
Federer hat éve mindig döntőt játszik, most saját magán kívül Söderling és Djokovic vagy Roddick állíthatja meg.
Nagy kérdés, hogy valaki megfutja-e Del Potro tavalyi kűrjét, de elnézve a potenciális jelöltek formáját nem valószínű. Nalbandian rendszeresen belekeverid valami furcsa ötszettes meccsbe, amit aztán elveszít. Djokovicnak valamije beteg, Davigyenko még nem az igazi, meg hát ez GS, Roddick pedig "motivációs problémákkal küzd". De a US Openen mindig jönnek valakik, most is így lesz.
Már két éve is egész New York Federer és Nadal találkozásáról szólt.
Óriási show lesz idén is. Imádják Nadalt és imádják Federert.
Azóta sem játszottak itt, pedig pörögnek a számok a táblán rendesen.
A nőknél nem indul Serena és Henin, ami nagy baj. Arn Gréta a címvédő Clijsters ellen kezd… Venus negyedében kapott helyet Szávay Ági, aki Zahlavovával kezd, második fordulóban pedig Pennettával mérkőzhet.
Amit remélünk:
- kiváló magyar szereplés
- sok kávé, vitamin, édesség
- igazi őrült éjszakai meccsek
- menő ruhák
- show
- Andy Murray győzelme
- Djokovic térjen magához
- Federer varázslat
- Rafa karrier slam
- Cilic, Nalbandian, Fish, Davigyenko, Gulbis, Roddick teniszezzen jól!
- Del Potro ne legyen sérült










Oks, bocs mindenkitől! Igyekszem kontrollálni magam.^^
Istomin múlt héten döntőzött, ki tudja mennyire friss. Sztem simább lesz Rafának, de majd látjuk.^^ :)