Fuzzy Dunlop
2010. 02. 01. 16:25
Sweet 16
Szubjektív összegzés, kapaszkodjatok.
16 Horsepower - Black Soul Choir
Most először volt részem végigizgulni egy Slamet és szabad bejárásom volt gyakorlatilag mindenhova. Mit mondjak: felejthetetlen élmény volt. Együtt ebédeltem Guy Forget-val és Brad Gilberttel, együtt pisiltem Juan Martin Del Potro zseniális edzőjével, Franco Davinnal, mielőtt az argentin elveszítette az ötödik játszmát Marin Cilic (a torna egyetlen pozitív meglepetése - már akinek meglepetés nagyszerű játéka) ellen. Federer csapatától három méterre ültem, amikor Davigyenkóval játszott, de még előtte Irina mosolygott ránk, amikor egyedül bíztattuk oroszul Kolját Verdasco ellen. Beszéltem néhány szót Mary Joe-val és Henry Laconte-al, mellettem állt a büfében Federer édesapja és Henin edzője. A feleségem pedig együtt ebédelt Nadal PR menedzserével, aki fantasztikus storykat mesélt, de csak miután huszonháromszor megeskette, hogy nem a "médiától" van. Szóval ezekről kussolok. Egy kivételével: tavaly, azt követően, hogy Rafa behúzta a döntőt a fél csapat (apu, Nike-is ember és Carlos Costa) megfürdött a pályától száz méterre lévő Melbourne folyóba, ami konkrétan a legkoszosabb víz, amit valaha láttam.
Otthon mínuszok, itt gyönyörű tavasz, néha kánikula, azaz végre rövidnadrág.
Ki az a barom, aki nem a fellegekben jár ilyenkor? Ott jártam én is, de az még 600 méter magasból is tisztán átszott, hogy nagy teniszt a végéről lemaradt: Sarapova - Kirilenko, Del Potrp - Blake, Juzsnyij - Gasqiuet, Henin - Gyementyjeva, Nadal - Murray (amíg tartott), Roddick - Gonzalez (első négy szett), Federer - Murray 3. szett, Del Potro - Cilic, Tsonga - Djokovic (amíg tartott), Federer varázslata Tsonga ellen.
A női torna Sarapova (lehet nem szeretni, de akkor is a legnagyobb küzdő Serena mellett) és Kim Clijters korai búcsúja, majd Wozniacki kiesése miatt egy-két jó meccset hozott csupán, ami jelentős csalódás volt számomra, mert azt gondoltam: hosszú idő után végre lesz miről beszélni a csajok sikítozása mellett. Serena minden szempontból óriási, de ezt tudtuk eddig is. Henin visszatérése persze nagyszerű, de önmagában nem mentette meg a versenyt.
És a férfiak is csak az elején mutattak többet. A végjáték kicsit egysíkura sikerült. Federer úgy húzta be az édes tizenhatodikat, ahogy utoljára talán 2007-ben győzött ugyanitt. Összesen két játszmát veszítve tarolt és minden tekintetben a mezőny fölé nőtt. Tekintettel arra, hogy neki szurkolok és végre megint agresszíven, gyönyörűen és sokat hálózva teniszezett, rá igazán nem lehet panasz.
A többi azonban néma csend. Voltak izgalmak persze, de sokan lyukra futottak. Andy Roddickból megint előjött a (kipontozva) és hiába voltak hónapjai a felkészülésre, hiába fogadkozott, semmi újat nem mutatott. Djokovic vállalhatatlan cirkusz közepette nyert és veszített, Del Potro, - valószínűleg sérülése miatt - hisztisebb volt a sokéves átlagnál, Davigyenko szórakoztató volt ugyan, de nem a pályán. Minden esetre viccesebb volt, mint Federer 150.000 éves poénja. És még csak most jön a feketeleves: Nadal sérülés és Andy Murray "kudarca". Rafa nélkül a férfi tenisz nem lesz az igazi. Itt van minden idők legnagyobb játékosa és szeletelnek szépen a fiatal kosaras gyerekek, de ha egymás ellen teszik az sokszor robot tenisz. Amikor Nadal, vagy Federer ellen játszanak az meg őrület. Vissza kell, hogy jöjjön a gömbvillám, mert szükség van rá. A Federer szurkolók majd utálhatják megint, ha újra top formában van, de addig Vamos!
Andy Murray pedig külön történet. Először is: a Brit sajtó bekaphatja. Elképzelésem sincs arról, milyen alapon terrorizálják ezt a srácot, de nem hagyják élni. Pedig minden idióta újságírónak látnia kell milyen emberfeletti munkát végez Andy, hogy "beváltsa a hozzá fűzött reményeket". 2007-ben egy hisztis girnyó volt, zseniális kézzel. Most egy fantasztikus atléta, aki fejben is nagyon rendben van. Nem tudta megverni Federert (hát Istenem), többek között azért nem, mert az első szettet az idegességtől hófehér arccal játszotta végig. Olyannyira próbált nyugodt maradni, hogy nagyon sokáig képtelen volt felpörögni. Azonnal érkeztek a nagy megfejtők, akik egy nyomorult egyetemi vizsgán leblokkolnak, a Rod Laverből pedig sírva menekülnének, amint pályára kellene lépniük 14.000 ember előtt és arról klimpíroznak, hogy Andy "vesztes" és soha nem fog GS-t nyerni. Hagyjuk már lógva szegény srácot. A tenisz nem "nemzeti" sport, sikerült sírásra görbíteni a száját, legyen ennyi elég…
De mi sem vagyunk különbek. Ami a heyho oldalain folyt az elmúlt napokban az igazán elszomorító. Játékosok és egymás gyalázása. Nagyszerű teniszezők leírása és végtelen mennyiségű okoskodás.
Most két hét szünet, aztán folytatjuk.
Mert bár sokan leírták: a tenisz unalomba fullad, ez világbajnok hülyeség. Ez a torna így sikerült, hosszú-hosszú idő után először igazán nagy meccsek nélkül, de pillanatokon belül folytatódik a fantasztikus show, a világ legjobb sportja, amely minden értelemben aranykorát éli.
Kérem, hogy a következő két hétben mindenki méltósággal dolgozza fel a történteket. Ahogy azt a játékosok is teszik..
Bravó!
P.s: Mi a feleséged, a szőke úszóbajnok kedvenc csokija, táska- cipőmárkája, divattervezője...stb?????? :)